Nagy Ádám - Ujszászi Róbert szerk.: A VIII. Numizmatika és a Társtudományok Konferencia. Szeged, 2009. október 7-9 (Szeged, 2011)

Tokai Gábor: Búza Barna éremművészete

Tokai Gábor nagy száma. 1980 körül a lágy mintázást felváltotta egy expresszívebb, érdesebb felületkezelés (talán nem sértő ezt a mester idős kori stílusának nevezni), ennek legbrilliánsabb képviselője a Ráday Mihály érem (6. kép); és a tematika - nem tudatos döntés alapján - visszaszorult a portréérmek területére. 6. kép A figurális kompozíciókra leggyakrabban a városok, községek emlékérmeinek emblematikus ábrázolásai adtak lehetőséget, mint pl. Baja, Dunakeszi, Kiskunhalas, Lajosmizse, Nyékládháza, Szolnok, Józsefváros, és ide illenek a különböző vállalatok számára készült érmek (Komárom, Miskolc, Mór, Zala). Előfordulnak még események (fóti énekkar, Alba Regia napok, Búza Barna képviselővé választása), vagy a már említett sarkadi érem (fúvószenekari találkozó), portré érmeken az ábrázolttal kapcsolatos szimbólumok (Gerő, Ortutay, Szíj Rezső, Semmelweiss), és külön csoportot alkotnak az orvosi eseményekhez, felfedezésekhez kapcsolódó érmek (gyemekágyi láz, termékenységi kongresszus, nőorvos társaság, „pelviskopie", császármetszés). Búza Barna érmei egyedülálló helyet foglalnak el a 70-es, 80-as évek magyar éremművészetében. A 40-es, 50-es, 60-as évek törekvéseit mintegy átugorva, közvetlenül a 30-as évekhez kapcsolódnak. Az érem felületét csaknem a szélekig kitöltő, erős plaszticitású portrék és a hátlapok emblematikus figurái Csúcs Ferenc, Ispánki József, Boldogfai Farkas Sándor, Madarassy Walter és mindannyiuk példaképe: Beck Ö. Fülöp szemléletmódjára emlékeztetnek, noha stílusuk teljesen egyedi. Közülük talán Madarassy Walterrel figyelhető meg néhány motivikus egyezés, pl. a Búza Barna érmek egyik állandó jellegzetessége: az égen szálló ma262