Nagy Ádám - Ujszászi Róbert szerk.: A VIII. Numizmatika és a Társtudományok Konferencia. Szeged, 2009. október 7-9 (Szeged, 2011)

Torbágyi Melinda: A dunántúli kelta pénzverések az enemonzói lelet fényében

A dunántúli kelta pénzverések az enetnonzói lelet fényében 70-ben kibocsátott Fufius Kalenus dénár

2

0 szolgáltatta a kiindulópontot. A verőtő kapcsolatokon alapuló összefüggések, valamint a folyamatos és megszakítás nélküli pénzverések feltételezése alapján Göbl szerint az egész noricumi pénzverés kezdete nem lehetett későbbi a Kr.e. 70-es éveknél, pontosabban a keletit, azaz a tauriszkuszt keltezte erre az időpontra, a nyugatit, vagyis a noricumit pedig még néhány évvel későbbre, Kr.e. 65 körűire tette.

2

1 Göbl érintőlegesen foglalkozott a rokon, illetve szomszédos magyarországi éremverésekkel is. A rákosi típust tipológiai és metrológiai alapon is az egész Apollón fejes csoport legkorábbi típusának tartotta, de a folyamatos pénzverés feltételezése alapján ezt sem lehetett a Kr.e. 1. századnál korábbra keltezni. Ennek következtében viszont a Dunántúli pénzverések korai és késői csoportja között egy majd 100 éves űr tátongott.

2

2 A kutatók többsége érezte ugyan, hogy itt valami nagyon nem stimmel, de a korábbi keltezésre tett kísérletek kézzel fogható bizonyítékok nélkül, megalapozatlanok maradtak.

2

3 És ekkor jött a szerencsés véletlen, egy új éremkincs előkerülése 1998 őszén az észak-itáliai Enemonzóban. A lelet 40 darab noricumi Kugelreiter típusú (Göbl C2) tetradrachmát tartalmaz, valamint római köztársaság kori victoriatusokat. Az éremkincs a Kr.e. 211-170 között kibocsátott római pénzek és a kincset rejtő, a Kr.e. 1. században már nem használt bronz szitula alapján a Kr.e. 2. századra keltezhető. A leletet közlő Gorini a kincs tetradrachmáinak verését nagyjából Kr.e. 140-130 közé keltezte.

2

4 És mivel az enemonzoi kincsben szereplő tetradrachmák nem a típus legkorábbi fázisát képviselik, a Kugelreiter típus verésének kezdetét minimum a Kr.e. 2. század közepére lehet helyezni. A csak lovat ábrázoló, un. tauriszkusz verés kezdetét pedig tipológiai és metrológiai alapon esetleg még ennél is korábbra. A Kr.e. 2. századi keltezéshez még egy éremegyüttes nyújtott támpontot, mely 1995-ben a Ljubljanica folyó medréből került elő.

2

5 Ez 59 kelta nagy- és kisezüstöt, valamint 23 római köztársasági érmet tartalmazott. A leletnek, amely a tauriszkusz verésnek nem is a legkorábbi típusait (Samobor C) tartalmazza, legfiatalabb római érme Kr.e. 147-ben készült. Ennek a kronológiának a fényében viszont mit kezdjünk a V.O.K.K Voccio azonosítással? Peter Kos meggyőző érvekkel igazolta, elsősorban epigráfiai alapon, hogy a felirat vénét, 2

0 CRAWFORD, Michael: Roman Republican Coinage. Cambridge 1974. Nr. 403/1. 2

1 Lásd 13. jegyzet. 2

2 TORBÁGYI Melinda: A keleti kelta éremverés kronológiai problémái. In: A numizmatika és a társtudományok. IV. - Esztergom 1999. 63-69. 2

3 ALLEN, Derek: The coins of the Ancient Celts. Edinburgh 1980. 49; KOS, Peter: The Monetary Circulation in the Southeastern Alpine Region ca. 300 BC - AD 1000. Situla 24. Ljubljana 1986. 22; DEMBSKI, Günther: Münzen der Kelten. Wien 1998. 37; TORBÁGYI M.: A rákosi (kroisbachi) lelet. 69-70; DEMBSKI, Günther: Beginn und Ende der Münzprägung in Noricum. In: Stephanos nomismaticos. Edith Schönert-Geiss zum 65. Geburtstag. Hrsg. Peter, U. Berlin 1998. 202. 2

4 GORINI, Giovanni: II ripostiglio di Enemonzo e la monetazione del Norico. Padova 2005. 2

5 KOS, Peter - SEMROV, Andrej: A hoard of Celtic and Roman coins from the Ljubljanica River. ArheoloSki Vestnik 54 (2003) 387-391. 21