N. Szabó Magdolna - Zombori István szerk.: Vallásos ponyvanyomtatványok Bálint Sándor hagyatékában (Szeged, 2010)
Barna Gábor-Székely Anna: Vallási ponyvanyomtatványok Bálint Sándor hagyatékában
24 A Bálint Sándor hagyaték vallásos ponyvanyomtatványainak többsége Szűz Máriához szóló ima, ének, róla szóló, hozzá köthető legenda. A legtöbb kép is Máriát ábrázolja, vagy a kegyhelyek képeinek reprodukciója, néha a magas művészetből (pl. Raffaelótól) vett, egyszerűsített ábrázolásokkal. Mivel nem tudhatjuk mikor, hol, hogyan gyűjtötte Bálint Sándor a ponyvanyomtatványokat, így semmilyen általánosan érvényes következtetést nem vonhatunk le sem a tematikára, sem az ábrázolásra, illetve kiadókra, szerzőkre vonatkozóan. Megállapításokat tenni csak erre a mintegy kétezer nyomtatványra vonatkozóan lehet. 4.2 ¥ ormai jellemfők. A hagyaték ponyvanyomtatványai külső megjelenésüket tekintve korszakonként elég egységes képet mutatnak. 170—200 mm magas, 100—130 mm széles általában 8-16, ritkán 32 vagy több oldalnyi terjedelmű füzetek. Ettől eltérő méretűek is vannak, kisebbek nagyobbak, de a többség a fenti kategóriába tartozik. Külön említendők ebből a szempontból azok az imalapok amelyek változó, de nagyobb méretűek, (200-300 mm az A/4-es formátumhoz közeli) általában egy, esetenként két imát tartalmaznak. Ilyeneket az Egri nyomda külön díjazásért kemény kartonra ragasztva is forgalmazott. 2 7 Bálint Sándortól tudjuk, hogy falra vagy szekrény ajtajára függesztve is használhatták. Magyar német és latin nyelvű is van a gyűjteményben. Sok a néhány, vagy akár több darabból összerakott kolligátum is. A papír minősége, a nyomdai kivitelezés változó. A korai címlapokon inkább a szöveg dominál, kisebb a kép, vagy egyáltalán nincsen. A legkorábbi kiadvány ebben az anyagban 1747-ből, a legkésőbbi 1974-ből való. A koronkénti megoszlás a következőképpen alakul. Az 1747—1800-ig terjedő évtizedekből 7 nyomtatvány van a gyűjteményben. 1800-1850-ig 55, majd jól érzékelhető fölfutás következik, 1850—1860 között 102 darabot találunk, s a mennyiség a századfordulóig ilyen arányú. Az 1900 és 1950 közötti kiadványok száma 135 darab. A számsor jól mutatja a ponyvakiadás fejlődését, azt, hogy az 1850-1900 közötti fél évszázad a ponyvakiadás addig nem látott fellendülését hozta. 4.3 Címlapok, elő^ékképek. A címlapokról sokféle információ leolvasható, de ez - a hivatalos előírások, a cenzúra függvényében is — korszakonként változik. A minél jobb eladhatóság érdekében a szerzők és a kiadók igyekeztek hangzatos, vonzó címet adni, így gyakoriak az új, legújabb, hathatós, legszebb, igen s%ép, Istenes énekek. Sok címlapon megtalálható a füzet pontos tartalma, esetenként a benne foglalt énekek, imák kezdő sora is. A címlapon megjelenik az ima, vagy ének funkciója: pl. megtérésre, bűnbánatra a haldokló utolsó órájában. A kegyhelyek, kegyképek ábrázolása mellett gyakran szerepel utalás a kép csodatévő erejére. A népszerűség, a kelendőség növelésére a címlapon a szerzők többször hangsúlyozzák, hogy a füzet újabb vagy bővített kiadás, jó könyvekből, szent könyvekből átvett fordítás. A szövegekben előfordul a jelzők halmozása, gyakoriak a felkiáltó mondatok, indulatszavak s számtalan jele még az érzelmi telítettségnek. Mindez azt szolgálja, hogy Szűz Mária vagy a szentek közbenjáró segítségét kérje Istennél, Jézusnál az élet nehézségeiben, a bűnök megbocsátásában, könyörüljön a szenvedő lelkeken, stb. így olvashatunk szívre ható, nagyerejű, ájtatos imákat, énekeket a ponyvafüzetekben. A 19. század közepétől szinte kivétel nélkül illusztráltak a címlapok. Az ábrázolások azonban nincsenek mindig összhangban a tartalommal. Előfordul a pünkösdi énekeket tartalmazó ponyva címlapján a Fájdalmas Mária ábrázolása, vagy a Szent Ferenchez szóló zsolozsma elején 27 ANTALÓCZI 1986. 28 BÁLINT 1976.
