N. Szabó Magdolna - Zombori István szerk.: Vallásos ponyvanyomtatványok Bálint Sándor hagyatékában (Szeged, 2010)
Barna Gábor-Székely Anna: Vallási ponyvanyomtatványok Bálint Sándor hagyatékában
22 2. BÁLINT SÁNDOR ÉS A NÉPI VALLÁSOSSÁG KUTATÁSA Bálint Sándor a népi vallásosság kutatásában az úttörők közé tartozott Magyarországon, s az elsők közé Európában. E tárgykörnek európai összehasonlításban is egyik kiváló kutatója lett. 3 A vallásos népélet tanulmányozása számos új felismerésre vezette Bálint Sándort. A népen például Bálint Sándor már az 1930-1940-es években sem csak a parasztságot értette, hanem tágabban definiálta, s minden társadalmi réteget és csoportot ide sorolt, amennyiben azok egy közösségi jellegű kultúrával rendelkeztek. S bár Bálint Sándor mindvégig hangsúlyozta a „népi kultúra", a „népi vallásosság" közösségi jellegét, éppen ő volt az, aki e vallásosság egyéni ihletéseit, e vallásosság szervező egyéniségeit, a „szentembereket" elsőként vizsgálta, sajátos világukat és személyiségüket bemutatta. Az Egy magyar s^entember, Oros% István önéletrajza című könyve 4 nemcsak a vallási néprajzban számít úttörőnek és alapvetőnek, hanem az életrajzok és népi egyéniségek kutatásában is. 5 Megmutatja e vallásos embertípusnak a koraújkori licenciátusi hagyományig visszanyúló gyökereit. 6 Neki köszönhetjük az imádságokat elemző első szaktanulmányt is még 1937-ből. 7 Sorra veszi a lelkiségi áramlatok, az ájtatosságok folyton megújuló és változó formáinak hatását. De nemcsak a szóbeliségben élő imádságokat vizsgálja, hanem utal aló. századtól folyamatosan erős hatást kifejtő ponyvairodalom szerepére is. Hangsúlyosan ír a nyomtatásban és kéziratban máig terjedő „mennyből jött levelekről", a liturgikus szövegekből formálódott imádságokról. Bemutatja az imádság-parafrázisokat, a rózsafüzér és a búcsújárás imádságszövegeit is. A népi vallásosság paraliturgikus világának, a Mária-tiszteletnek és a szenttiszteletnek, a búcsújárásnak vizsgálatával Bálint Sándor kitágította a kutatás tematikai határait Magyarországon. E témakörben megjelent tanulmányait 1944-ben külön kötetbe gyűjtve Sacra Hungaria címmel adta ki. 8 A kötet előszavában elhanyagolt területnek nevezi a vallásos népélet kutatását, pedig úgy látja, „nem szorul bizonyításra, hogy a katolikus, illetőleg protestáns kereszténységben eltöltött évszázadok nem tűntek el nyomtalanul népünk feje fölött". Módszertanilag is példát adott a tudományközi megközelítésre, az élet és a kultúra holisztikus szemléletére, és megértő elemzésére. A boldogasszony vendégségében című könyvében, kísérletet tett a fontosabb magyarországi Mária-kegyhelyek lelkiségének, szellemiségének megragadására. Az egyes kegyhelyekről szóló esszéi a modellálás ragyogó példái. 9 Könyvét szentképekkel illusztrálta, ezzel is jelezve a sokszorosított kisgrafikai alkotásoknak a vallásos életben, a magánáhítatban betöltött fontos szerepét. 1 0 3 E témakört részletesebben kifejtve lásd: BARNA - GRYNAEUS 2004., GYURIS 2007. 4 BÁLINT 1942. 5 ORTUTAY 1940., VAJKAI 1938. 6 A 16-17. századi Magyarország oszmán birodalom által megszállt középső részén a katolikus egyházszervezet szétesett, a megszállás és a reformáció hatására a katolikus papok száma erősen lecsökkent. Ebben a helyzetben a katolikus közösségek lelki vezetését püspöki engedéllyel (licentia) rendelkező, írni, olvasni tudó laikusok látták el, őket nevezték licenciátusoknak. Lásd: JUHÁSZ 1921. SÁVAI 1982. 7 BÁLINT 1937. 8 BÁLINT 1943 [1944], 9 BÁLINT 1944. A magyarországi, kárpát-medencei búcsüjárásról tervezett munkáját életében már nem tudta befejezni. Kutatásainak felhasználásával halála után Barna Gábor írta meg a kultúrtörténeti áttekintést: BÁLINT — BARNA 1994. 10 VÖ.: SZILÁRDFY 1995,1998, 2008.
