Zombori István (szerk.): A SZERBEK MAGYARORSZÁGON (Szeged, 1991)

Szakály Ferenc: Szerbek Magyarországon – szerbek a magyar történelemben (Vázlat)

Dráva-Száva közti és az 1778-ban Magyarországhoz közigazgatásilag is visszacsatolt Bánátra kiterjedő hatállyal — világosan kimondta, hogy a szerbek csupán vallási ügyekben mentesek a vármegyei és városi magisztrátusok, valamint a Magyar Kancellária joghatósága alól, s a metropolita csupán egyházi téren feje a magyarországi szerbségnek, világi tekintetben nem. E — számára kedvezőtlen — fejleményekre az 1790. évi temesvári kongresszus részben a külön szerb terület kiszakításának igényével, részben pedig azzal válaszolt, hogy megkísérelte megerősíteni a szerbek pozícióit az egységesülő magyarországi közigazgatáson belül. Követelte a metropolita és a püspökök meghívását az országgyűlésre, azon törvények hatályon kívül helyezését, amelynek a nem katolikusok hivatalviselését megtiltották, s azt, hogy a szerb többségű Szerem és Verőce vármegyék főispánságát a metropolita, illetve szerb úr kapja; hogy vármegyegyűlésen a birtokokkal rendelkező zárdáknak is lehessen képviselete; hogy az általuk is lakott városokban a szerb polgárság arányának megfelelő számú tisztséget (polgármesterséget, tanácstagságot) kapjon, stb. A magyar álláspontot részleteiben megismerhetjük az 1790/1791. évi országgyűlés irományaiból. Batthyány József esztergomi érsek szerint „a szerbek még idegenek az országban, sem püspökeik, sem képviselőik nem jöhetnek az országgyűlésre, mert viszonyaik még nincsenek törvényesen rendezve, hanem csak privilégiumon alapulnak"} A rendek 1791. márciusi felirata enyhébben ítélte meg ezt a kérdést, az autonóm tartomány kialakítására vonatkozó igényt azonban — teljesen érthetően — mereven elutasította. Azokról az ortodoxokról, akik I. Lipót alatt „bizonyos feltételekkel ide átjöttek", így nyilatkozott: „A feltételek között az volt a legfőbb, hogy némi földrész adatván nekik, a végekben katonáskodjanak, egyébiránt vallásuk vagy inkább hierarchiájuk megtartásáról néhány kiváltság adatott nekik, amelyekbe...most nincsen helye beleereszkednünk, mert készek vagyunk azokat, ha az ország alkotmányával nem ellenkeznek, törvénnyel megerősíteni...; az ilyetén bevándorló nép soha semfogadtathatik be egy országba vagy tartományába olyformán, hogy itt külön államot képezzen, mert úgy az nem befogadás, hanem új államnak az országterület egy részének elszakasztásával történő alapítása volna".

9 A magyar közgondolkodást hosszú időre meghatározó axiómát azonban Pálffy Károly magyar kancellár mondta ki, miszerint „a szerb, mint nemzet, Magyarország területén nem létezik"}

Q