Zombori István (szerk.): A SZERBEK MAGYARORSZÁGON (Szeged, 1991)

Szakály Ferenc: Szerbek Magyarországon – szerbek a magyar történelemben (Vázlat)

tekinthető, egyetemlegesen igyekeztek kivonni magukat mindennemű adó alól. Az uralkodó úgy próbált segíteni e bajokon, hogy különválasztja a ténylegesen katonáskodókat, de végül azokat is csak alkalmilag sikerült a terhek vállalására kényszeríteni, akik sohasem vonultak hadba. Egyszerűen odébb álltak az adószedő vagy a katonai végrehajtás elől. Állandósult a török területre visszaszökdösés is. A menekült szerbek a déli határra telepítésének folyamata a török háborút lezáró 1699. január 31-i karlócai békekötés után gyorsult fel. Ez egyfelől „elnapolta" azt a reményt, hogy a menekültek visszatérhetnek Szerbiába, másfelől kijelölte a megvédelmezendő határokat. A Hadi Tanács, helyben pedig a néme* várparancsnokok által irányított drávai, al-dunai, tiszai és marosi határvidék — mintegy 20.000 határőr — megszervezése 1702-re fejeződött be. „Titeltől Szegedig a Tisza tétetvén határol a török és a keresztény között, a Tisza mellett való rácság reguláltatott, s az fegyveres népnek sáncokból sáncokra való osztása, meghatározása concludáltatott, s annak szántóföldje, rétje kihasíttatott s az fegyvertelen pedig tereh viselés alá vettetett" — jegyezte naplójába az erre kiküldött bizottság egyik tagja, Károlyi Sándor.

6 A sáncokban, illetve az őrházakban (csárdákokban) őrködök szolgálati birtokot kaptak, illetve mentesültek a földesúri, egyházi és állami adók s a robotolás alól, kötelesek voltak viszont szállást és előfogatot adni az átvonuló katonaságnak, továbbá a várerődítési munkát végezni. (A szolgálati birtokot és a vele járó kedvezményeket csupán úgy lehetett átörökíteni, hogy a leszármazott is határőrnek állt.) A határőrök vámmentességet élveztek saját területükön belül, ahol a Török Birodalommal és Ausztriával folytatott kereskedelem fonntos útvonalai haladtak keresztül. A letelepedett szerbek nagy kedvvel vetették bele magukat a kereskedésbe; a környékbeli vámjegyzékben mást jószerivel nem is, csupán szerbet látunk ún. török árukkal vagy szarvasmarhával északnak, iparcikkekkel délnek mozogni. A Határőrvidék megszervezése és beillesztése persze közel sem volt olyan egyszerű feladat, miként azt Károlyi sommás leírása alapján gondolhatnók. A problémák jelentős része abból származott, hogy az ügyekbe a kamarai szerveknek is volt beleszólása, s hogy bár a határőröket kivették az újjászerveződő vármegyék joghatósága alól, magát a területet nem vonták ki azok. Nem is vonhatták, hiszen a Határőrvidéken is éltek — sokszor ugyanazon helységen belül — kamarai és magánföldesúri jobbágyok, többnyire maguk is szerbek.