Zombori István (szerk.): A SZERBEK MAGYARORSZÁGON (Szeged, 1991)

Szakály Ferenc: Szerbek Magyarországon – szerbek a magyar történelemben (Vázlat)

falvakat eflak-falvaknak nevezzük.) Az 1570-es évekre a szerb terjeszkedés átcsapott a Maros-jobbparti részekre is. A dunántúli hódoltságban merőben más volt a helyzet: többé-kevésbé összefüggő szerb eflak-tömb csupán Somogy megyében, a Kapós mentén alakult ki, amely szórványokban folytatódott északnyugat felé is. A török hatóságok a Duna-menti részeken is támogatták a szerb telepek kialakulását, úgy tűnik, az említett területeknél kevesebb eredménnyel. Az ún. „tizenötéves háború" (1593-1606) — legalábbis időlegesen, helyenként véglegesen — szinte teljesen felmorzsolta a hódoltsági terület addig nagyjában-egészében fennmaradt középkori településhálózatát, s bőven „gondoskodott" olyan üres területekről, amelyek vonzották a bevándorlókat. A védettebb területeken élő nemzetiségek etnikai határvonala mindenütt elmozdult a magyarság rovására az ország középső részei felé, a háborútól úgyszintén sokat szenvedett szerbek pedig folyamatos utánpótlást kaptak Ószerbia és Bosznia irányából. így ők is könnyebben tudták pótolni vérveszteségeiket, mint magyar sorstársaik, akik határon kívülről nem kaphattak segítséget. A Dunán inneni részeken ennek ellenére nem sokat változott a 16. században a Maros vonalánál és annak a Dunáig való meghosszabbításánál megmerevedett magyar-szerb etnikai határ. (Az ettől délre eső országrészt gyakran a magyar források is „Rácországként" emlegetik.) Az áttörési kísérletek erős magyar ellenállásba ütköztek, és csupán a Marostól északra eső szegélyen vezettek tartós eredményre, a Duna-Tisza közén nem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezen határokon belül a szerb népesség ne erősödhetett volna meg. Egy 1663-ban idevetődött német utazónak azzal dicsekedtek a temesvári törökök, hogy az ő várukkal a szultán messze többet nyert, mint Budával,

4 ami úgy értelmezendő, hogy Temesvár virágzó, konszolidált tartomány felett uralkodott. Mivel a környéket túlnyomórészt szerbek lakták, ez arra mutat, hogy az itten szerb közösségek az idők folyamán igencsak megizmosodhattak. Lényegesebb változások regisztrálhatók viszont a dunántúli hódoltságban. Bár a Somogy megye hatalmas térségeit elborító 17. század eleji szlavóniai rác betelepülő hullámot a visszatérő magyarok részben visszaszorították, az egyetlen Baranya megyét leszámítva az egész országrészben erős szerb előretörést észlelhetünk. Tolna és Fejér megye lakossága legalább fele részben szerbekből állott, s a 17. század utolsó harmadában már Buda környékén, sőt attól északra is akadtak szerb telepek a Duna jobb partján. Jelentős különbség a két régió között, hogy míg a Dunán innen a magyarok és a szerbek együttélésére egyazon