Zombori István (szerk.): A SZERBEK MAGYARORSZÁGON (Szeged, 1991)

Szakály Ferenc: Szerbek Magyarországon – szerbek a magyar történelemben (Vázlat)

Miután Jovan Crni (Cserni Jován, Iván Nenád, a „Fekete Ember") személyében vezére is támadt, ez a — vélhetőleg ide-oda hömpölygő — szerb menekülő tömeg Mohács után váratlanul komoly katonai tényezővé vált. Jován először Szapolyai János erdélyi vajdának ajánlotta fel szolgálatait, aki már leendő királyként gondolkodott a követendő stratégiáról, és az elpusztult Dél-Duna-Tisza közén jelölt ki új lakóhelyet nekik. Helyesen döntött. Mivel a török által részben már megszállt Szerémségbe nem volt célszerű visszaküldenie őket, innen esélyük lehetett elvesztett lakóhelyük visszafoglalására, illetve ha nem, élő pajzsot lehetett alkotni belőlük a törökök útjában anélkül, hogy a szultán túlontúl szívére vehette volna tetteiket. Jován, aki kitűnő szervezőnek és vezérnek bizonyult, kezdetben meg is felelt a vele szemben támasztott kívánalmaknak. Buzgón támadta a szerémségi török helyőrségeket — pontosabban: azokat a szerbeket, akik az itteni várakat a törökök nevében tartották —, és ott néhány várat vissza is vett. (Hasonlóval próbálkozott Stefan Berislo deszpota is, kevesebb sikerrel.) Utóbb azonban Jován kezdte kiterjeszteni hatalmát az egész, a Duna és Erdély határa közti Délvidékre és betört Erdélybe is. Ezzel természetesen maga ellen fordította az ott birtokos magyar urakat, akik persze nehezen tűrték, hogy választott királyuk nevében „egy jöttment rác" uraskodik felettük. Bár minden bizonnyal alacsony sorból származott, Jován a bizánci császárok, más források szerint a Brankoviéok leszármazottjának hirdette magát — udvartartását is az utóbbiak kölpényi udvarának mintájára rendezte be, — akit az Isten úgymond a pogány muszlim szekta kiirtására küldött. Hívei persze nem azért fogadták el vezérüknek, hogy belevigye őket valamilyen előkészítetlen törökellenes vállalkozásba, hanem elsősorban nyilván azért, mert tőle remélték, hogy a török hódítás következtében elvesztett helyett új, biztonságos otthonhoz juttatja őket. Ennek érdekében készek voltak megmérkőzni a Szerémségbe befészkelődött török erőkkel, hiszen csakis ennek fejében remélhették, hogy új lakóhelyükön megtűrik Őket. Vagyis a Jovan Crni vezette „mozgalom" nem minősíthető sem antifeudális, sem szerb nemzeti jellegűnek. Egy, az eredeti lakóhelyéről felriasztott szerb tömeg kereste helyét és beilleszkedési lehetőségeit a mohácsi csatavesztés után úgyszintén összezilálódott magyar társadalomban. Csakhogy túlontúl nagy és erős volt ahhoz, hogy zökkenőmentesen beilleszkedhessek. A János-párti nemesek és a szerbek közt immár fegyveres összecsapásokig fajult meghasonlás kapóra jött az 1526-ban úgyszintén magyar királlyá választott Habsburg Ferdinándnak, aki éppen ez idő tájt készült