Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)
Apró Ferenc: Zsidó képzőművészek Szeged művelődéstörténetében (1901-1945)
tőnemzedék pikturája nagybányai tanulságokból kiinduló, a helyi társadalmi, gazdasági és nem utolsó sorban földrajzi viszonyoktól módosítottan továbbélő naturalista — plein air — impresszionisztikus festészet. A Szegedig ható erővonalak fölvázolása alátámasztja ezt. A Bastien-Lepage — Hollósy — Károlyi — korai Dinnyés —Vlasics vonal a szürke látást közvetíti városunkba. (Babits a szürkét tartotta az Alföld színének, ezért is nevezete Szegedet Porvárosnak.) A Ferenczy — Nyilasy — Heller — késői Parebek — Váradi vonal a kezdetben tömörebb plein air színeket a festői súlytalanságig világosítja. A különböző lilák kedvelése jellemzi a Thorma —Heller — pályakezdő Dinnyés nevével jelzett sort, míg a kiteljesedett Heller örökét Tóbiás hasznosítja. Réti festészetének egyenes folytatása Parobek 1930-ig kifejtett munkássága. Ha ehhez hozzávesszük a párizsi tanulságok (fauve-ok— késői Szőri —Dinnyés) szintén módosult helyi továbbélését, megkapjuk azt a szerkezeti vázat, amelyre a szegedi festészet 20. századi első néhány évtizedének festői életművei fölfűzhetők. Mindezt azért tartottam szükségesnek rögzíteni, mert csak ehhez lehet és érdemes viszonyítani a zsidó festőművészek munkásságát. A század első két évtizedét meghatározó irányzatoknak egyetlen zsidó származású képviselője van, Heller Ödön ( 1878 —1921). Budapesten született, az elemi iskoláit Miskolcon és Szegeden, a középiskolát Pesten végezte. Kereskedelmi érettségije után biztosítótársasági tisztviselő lett. A már írt Vajda Zsigmond festőiskolájában három évig tanult, majd művészrokonai sikerén fölbuzdulva a festészetnek szentelte életét. Családja a tehetségek sorát adta a magyar kultúrának. Nagybátyja, Glatter Ármin ( 1861 — 1931) és unokatestvére, Glatter Gyula (1886 — 1927) koruk jónevú festői voltak. Másik unokatestvérének, Glatter Jakabnak a fia Radnóti Miklós néven vált irodalmunk klasszikusává. Nagynénje, Kiss Mórné Glatter Johanna hívására 1908-ban Szegeden telepedett le, és itt élt haláláig. Eleinte festőnövendékek oktatásából és arcképfestésből élt. Olyan zsidó személyeket festett meg, mint Löw Immánuel, Gelléri Mór, Eidus Bentian, Ballá Jenő, Szívessy Lászlóné, Fischhof Sámuelné és a Kiss Dávid-házaspár. Ez utóbbiakat fénykép alapján. (A dúsgazdag Kiss Dávid, a Szegedi Kereskedelmi- és Iparbank elnöke, a négy utcára szolgáló hatalmas palota építtetője rokona volt Heller nagynénje férjének, Kiss Mórnak.) Heller kitűnő arcképfestő volt, akit külföldön hamar szárnyra kapott volna a hír. Szegeden egyszerűen tudomásul vették, hogy van. A pasztellkrétával olyan boszorkányosan bánt, hogy e képeit nézegetve önkéntelenül is Rippl-Rónai jut eszünkbe.