Katkóné Bagi Éva - Orbán Imre: KÉT ÉVSZÁZAD ZÁSZLÓI. A szegedi Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteményének katalógusa (Szeged, 2003)

Katkóné Bagi Éva: A Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteménye - Történeti áttekintés - Nemzeti színeink kialakulása

KATKÓNÉ BAGI ÉVA A MÓRA FERENC MÚZEUM ZÁSZLÓGYŰJTEMÉNYE TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A közösségek látható szellemeit — a zászlókat — minden korban misztikum ctvezte, születésüket hatalmas várakozás előzte meg, birtokbavételük szigorú, ünnepélyes keretek között zajlott. A zászlóért élni és meghalni illett, de ha a megszemélyesített eszme mégis elbukott, a porba hanyatlott zászlót (és rejtegetőit) tűzzel, vassal üldözték a más színekre és jelképekre esküdt győztesek. A magyar történelemben sajnos gyakran váltogatták egymást az ilyen korszakok, és a letűnt eszmék tanúi közül a szerencsésebbek a múzeumokban gyülekeznek és segítenek frissen tartani az utókor emlékezetét. A zászló eredete a történelmi múlt homályába vész, de bizonyára a háborúzó embercsoportok találmánya lehet. Erkölcsi és gyakorlati szerepét a mai napig megőrizte: eligazodási pontként szolgált a tömeg fölé emelt zászló: meghatározta a követési irányt; jelölte a vezér helyét, láthatóvá tette az ellenséget; elősegítette a gyors gyülekezést. A zászlé)tarté)nak a harcban elöl kellett mennie, példát mutatva a mögötte levőknek és élete árán is védelmezte a zászlót. Zászlók körül gyűltek össze egy-egy roham előtt a csapatok, és a későbbiekben is tájékozéklási pontként szolgáltak, hűségre kötelező szimbólumok voltak. Kialakult a zászlókkal közvetített jelrendszer, ami hatékony módszernek bizonyult a csata lármás zűrzavarában. Tudtak a zászlóval parancsokat osztogatni az előrenyomulásra, az üldözésre, visszavonulásra, megállásra. A kapituláció jele fehér zászlé), a vöröskeresztes zásztó az egészségügyi szolgálatokat, fekete a lőszerszállítmányokat jelezte. Az arany, az ezüst, a vörös, a zöld és a többi színnek is kialakult a jelentésrendszere, melyeket a zászlók tanulmányázásánál ma sem hagyhatunk figyelmen kívül. A zászlót felhasználták a katonai igazságszolgáltatásban: a zászlóval megbökve becsülettől megfosztást; a fej fölött lobogtatással rehabilitálást; a hegyével lefelé fordítva lázadást; a lehajtás, megadást jelent; a félárbocra eresztés a gyász jele. A római hadviselés dolgozta ki a zászlók szerepét és a középkori európai államok erre az alapra építkeztek. A római légióknál már megtalálhaté)k voltak a századzászlók, sőt a 32 lovagból álló egységek is saját zásztóik alatt harcoltak. Ekkor még a zászlók díszítés nélküliek voltak, csak a rudakat, a sisakokat, pajzsokat díszítették totem állatok, majd a kereszténység elterjedésével, Nagy Konstantinté)l kezdve jelentek meg a keresztes zászlók. Később a jelvények a zászk5k lobogé)jára kerültek, elterjedt a több színű szövetek alkalmazása is. A totemállatok adták az alapját a címerek kialakulásának, amelyek a 12. századié)! már a zászlókon is megjelentek. A magyar címer vízszintes sávjai (a négy folyó), a hármas halom (a hegyek és völgyek), a kettős kereszt (a katolikus egyház), a korona (a nemzet összetartó ereklyéje) együttes ábrázolása jelenti a hazát.

1 NEMZETI SZÍNEINK KIALAKULÁSA A mai nemzeti színeink egyike, a piros már Árpád seregeiben megjelent. A kalandozások során egész Európa megismerte a honfoglalók „nemzeti" színét, a zászlórúd hegyén ülő turulos díszt és a lobogó vörös zászlót. A vörös szín többek között a büszkeség, a vér, az összetartozás szimbóluma és Géza fejedelem koráig vörös turulos zászlók alatt harcoltak. Szent István zászlója szintén vörös volt, de a rúd hegyén már kereszt ragyogott. A vérszínű zászlók, a véres kard, a vérszerződés az életerő hordozójára utal, átvitt értelemben, a lobogó hazaszeretet lángja, a hűség szimbóluma. Endre korában a magyar seregek zászlóikkal együtt teljesen beleolvadtak az európai szokásrendbe. A 13. 14. században, a piros-fehér (ezüst) vízszintes csíkozású zászlók mellett vegyes színhatást találunk, de a fehér, a mai trikolór középső eleme ekkor már jellemzően jelen volt, ez a szín (több más jelentés mel1 Lásd: PANDL'I.A A. - Bl-RTÉNYI I. lett), jelképezi a jellemtisztaságot, az erkölcsi romlatlanságot, a gondolat, a lélek emelkedettségét. A kettős keresztet III. Béla korától ismerjük. Címeres zásztók a 13. század végén jelentek meg, ekkor alakultak ki a banderiális hadrendszerek. A főurak magánkatonai egységeit a zászlók nevéből bandériumnak nevezték. A szegényebb nemesek egy-egy nagyobb birtokoshoz csatlakoztak, az ő zászlóik alatt harcoltak. Mátyás korában már gyakran használtak piros-fehér vízszintes csíkozású, fecskefarkú, közepén címerrel ellátott zászlókat. A reneszánsz uralkodé) szimbólumai közé tartozott: a keresztény magyar királyság megtestesítője (a kettős kereszt), a Corvin-ház jelvénye (a holló), és a vörös-ezüst sávozás. Az Árpád-házi családi címer tovább használata, a vegyes-házi királyok legitimitását jelenti. Az arany szín Szapolyai János idejében jelent meg. Az önállóan fejlődő magyar zászló fejlődése inkább az erdélyi tartomá-