Katkóné Bagi Éva - Orbán Imre: KÉT ÉVSZÁZAD ZÁSZLÓI. A szegedi Móra Ferenc Múzeum zászlógyűjteményének katalógusa (Szeged, 2003)

Orbán Imre: A Móra Ferenc Múzeum történeti gyűjteményében őrzött zászlók ikonográfiája - A dualista rendszer zászlói

rajta semmi sajátos jelkép, fölirata a szervezet megnevezését és az avatás dátumát őrzi. Mai szemmel viszont érdekessége a körbefutó, még az 1700-as évekből ismert lángnyelves pártázat. A másik az Alsóvárosi

72 Iparos Kör jelvénye. (47) Ez a társai közül viszonylagos „jelképgazdagságával" tűnik ki. Egyik oldalán Szeged, szép, színes, hímzett címere, másik oldalán a különböző iparos szakmák által használt munkaeszközökből összeállított, zsúfolt középkép látható. A kép így Alsóvárosra vonatkozó kortörténeti forrás, hisz az iparos körben tömörülő összes foglalkozási ág munkaeszközét (kés, kerék, bárd, gyalu, fűrész, olló, fogó, vasmacska, csizma, perec a rúdján, ostor, háromszög, vakolókanál, kalapács) magába foglalja. A kompozíciót teljesen körbeveszi egy-egy olaj- és tölgyfaág. Alól még egy kis méretű magyar címert is elhelyeztek. Erről 1945 után eltávolították a koronát. Fölirata gazdagabb a társainál, nemzeti elkötelezettséget tükröz: „ÉLJEN ÉS VIRÁGOZZÉK A MAGYAR IPAR!" A zöld selyemzászló szélein stilizált motívumokból álló díszítés fut három oldalon végig. A zászlót készíttetői még rajtokkal is ékesítették. Ha az általunk ebbe a csoportba sorolt más emlékeinket vetjük össze a céh- és társulati zászlókkal, egyből szemünkbe tűnik az anyag ikonográfiái leegyszerűsödése. A létrejött csoportok nem voltak föltétlen ateisták, de tény, hogy jelvényeiken a régebben szinte nélkülözhetetlenül előfordulé) vallási utalások gyakran elmaradtak. Különösen a munkás emlékeinken a nemzeti és a helyi jelképek is ritkábbak vagy nem olyan hangsúlyozottak, mint korábban. Koronás kiscímeréink és a városi címer mérete kisebb, száma kevesebb. A szimbólumok között az iparűzők, munkavégzők összetartozását kifejező, két egymásba fonódó kéz (36, 38, 52, 57) viszont gyakori. Szinte mindig föltűnnek az adott tevékenységhez kapcsolódó munkaeszközök (36, 38, 47) vagy jelvény, ahogy az például a MÁV alkalmazottak zászlaján látható [19131. (51) A szolidaritás, egymáshoz tartozás kifejezéseként az ábrázolt munkaeszközök egymáson keresztbe vannak fektetve. Talán az időbeli viszonylagos koraiságával magyarázható, hogy a Szegedi Munkás Betegsegélyző Egylet zászlóján [18831 a rangot jelző, ötágú, nemesi korona is szerepel. (36) A föliratokban a csoport megnevezése dominál. A jelmondatok nem voltak általánosak. A zászlók külső megjelenése egyszerűsödött. A korábbi formai változatosság eltűnt. Kivétel nélkül téglalap alakúak, rojt szegélyezheti őket, olykor még bojtjaik is vannak. A díszítő ornamentika akár teljesen hiányozhat. A színek között a piros/bordó dominál. Ez föltételezhetően — a piros hagyományos szerepeltetésén túl —, a munkás zászlóknál már a nemzetköziségre utal. Egy-egy esetben van még kék, zöld és fehér emlékünk is. Az egyszerűsödés szemléletes példája a festőmunkásoknak 1913-as zászlaja. (52) A kétlapos selyemzászló színe piros. Rojtja, bojtjai vagy hiányoznak, vagy nem voltak. Díszítő elemek nincsenek rajta, kivéve a tölgyfa- és olajágkoszorút, mely a két egymásba fonódó munkáskezet veszi körül. Másik oldalán a mesterség jelképeit, egy palettát és egy ecsetet helyeztek el. A munka egyébként gondos, szép kivitelű. Domború hímzései, a zászlé) arányai odafigyelő megrendelőre, készítőre vallanak. A mű tervezésében, már a szakmánál fogva is, bizonyára a festőmunkásoknak volt meghatározó szerepük. Az arányos, egyszerű, lényegében minden dísz nélküli, csak a legfontosabb szimbólumokat fölvonultató megjelenés az ő tudatos döntésük. Mezőgazdasági egyesületek Általánosan ismert, hogy a mezőgazdaságban dolgozók, falun élő emberek erősebben ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Ezt a mentalitást a mezőgazdasági egyesületek zászlói tükrözik. Ezek minden szempontból jobban kötőcinek az előző időszak motívumaihoz, mint a föntebb tárgyalt iparos és munkás emlékek. Valószínűleg még értették a használt szimbólumok jelentésének jórészét, s minden további nélkül állíthatjuk, ezeket az elemeket nem pusztán az ornamentika részeként kezelték. Persze átalakulások itt is fölfedezhetők. Nincs annyi emlékünk, hogy a végbemenő változásokat egyértelműsítsük, de annyi bizonyos, hogy a 20. század elejéről maradt műtárgyaink már egyszerűbbek, kevesebbet kívánnak közvetíteni, így könnyebben érthetők. A később más vonatkozásai miatt még tárgyalandó Sándorfalvi Mezőgazdasági Egyesület 191 l-es zászlóján például már „csak" a Magyarok Nagyasszonya kép (Mária a gyermek Jézussal) és a koronás kiscímer jelenik meg. (48) Két korábbi emlékünk, a Szeged Felsővárosi Mezőgazdasági Egyesület [1894] és Rókusi Mezei Gazdasági Kör [18991 zászlai viszont motívumaikat tekintve kifejezetten gazdagabbak.(30, 45) A Szegecl-fölsővárosi zászló „A" oldalán a mezőgazdasági munkák egyik fő patrónusának, Szent Márknak?' a képe látható. Helyi tisztelet nem segítette a védőszentválasztást, személye a vallási életben általánosan betöltött funkcióján alapszik. Szerepeltetése kézenfekvő, hisz az ünnepnapján, április 25-én tartott körmenet,

74 melynek eredeti célja az engesztelés, a bűnbánat kifejezése, kegyelmek kiesdése volt, korán összekapcsolódott a búzaszentelés szertartásával. Mivel a körmenet tavaszra esett, s a határon is végig vonult, magától értetődő mcidon sor került egy-egy ilyen menet alkalmával az ott zöldellő haszonnövények, főként a búza megszentelésére, bőséges termés kérésére. Szent Márk zászlón lévő középképe szemléletesen jeleníti meg a szent 19. századi ikonográfiáját. A szent sziklás, bokros természeti környezetben áll. Öltözete emlékeztet az ókori Róma férfi viseletére. Vállát vértanúságára utaló piros köpeny fedi. Nem általános módon, itt mezítláb találjuk. A mezítlábasság az önmegtagadás, az aszkézis jele. A cipő, saru nélküliség a paraszti világhoz hozhatja közelebb az evangélista alakját. Márk kezében könyvet tart, ami az általa írt evangéliumra utal. Háta mögött, a lábainál legfontosabb attribútuma, a 72 Alsóváros Szeged egyik városrésze. 73 Szent Márk a második evangélium szerzője. A Szentírás tanúsága szerint jelentős térítő tevékenységet folytatott. Később az egyiptomi Alexandria püspöke lett. Itt szenvedett vértanúhalált. Tiszteletének folyamatosan legfőbb központja Velence. Ereklyéit az itteni Szent Márk-székesegyházban őrzik. 74 A körmenet a keresztény ókor korai századaitól szokásban volt. LONOVICS J. I. 1865. 255-256. 1.