Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Varga J. János: A katonáskodó nemesség szellemi és anyagi műveltsége a XVI-XVII. században

Aprómadár, disznóhús pecsenyével Császármadár sütve Pástétom Ostya béles Apró pástétom Étkezés közben bőven fogyasztották a különböző italokat: először ürmöst, aztán könnyebb és nehezebb borokat. A pohárnokok minden fogás után megjelentek és gondoskodtak róla, hogy a kupák, poharak töltve legyenek.

31 A lakomát kávé és dohány élvezetével zárták, amelyek a XVII. században már nem hiányoztak a főúri asztalról.

32 Ha a házasságkötést gyermekáldás is követte, az örömöt megosztották a rokonokkal és a jó barátokkal : nagy vendégséget, keresztelőt tartottak. A gazdák éppúgy szorgoskodtak, mint a lakodalomban, hanem a pompa és a meghívottak száma azért kevesebb volt. A lakoma során nem hiányoztak az anyára és az újszülöttre mondott pohárköszöntők, azután megszólaltak a „muzsikások" és a vendégsereg „beletáncolt a hajnalba". Akkoriban az emberek egyébként is könnyen „kaptak" a mulatságon és a táncon. A búskomorság és a bajok ellen bor, tánc és muzsika volt az ellenszerük; amint Takáts Sándor egyik tanulmányában olvassuk: „Hárfák pöngésétől, kobzok zöngésétől, hegedű hangjával, duda nótájával hopptánc porából, Bacchus jó borából öt-hat pintet bevenni".

33 A vitézember különösen kedvelte a táncot és a zenét, s „muzsikások", nélkül el sem tudott képzelni egy valamirevaló mulatságot. Egy, a XVII. századból fönnmaradt, Nádasdy Ferenc asztali utasítását tartalmazó följegyzésből tudjuk, hogy a lakomára fölállított 12 asztal közül a hatodik „a muzsikások asztala" volt, de a teljes asztalnyi zenész mellett még külön szerepelt „két német trombitás" és „az magyar főtrombitások". Azt pedig Nádasdy Tamás számadásai mutatják, hogy milyen nagy gondot fordítottak ellátásukra. A nádor udvarmestere hosszú ideig a „víg kedvű Tahy Bernát" volt, aki mint a jó bort és énekszót kedvelő katonaember, kitűnően ellátta a lantosok és hegedűsök vendégül látásának tisztét.

34 A katonáskodó nemesség soraiból többen eljutottak az országhatáron túlra is. így Francsics Zsigmond, a Batthyány család egyik főembere 1702 nyarán a spanyol örökösödési háború leendő hadnagyaként készült I. Lipót táborába, Kisfaludy Boldizsár — korábban szintén a Batthyányak szervitora —• Vay Ádám udvari kapitány mellett küzdött a Rákócziszabadságharcban, majd annak bukása után Franciaországba emigrált. Arról is tudunk, hogy a XVII—XVIII. században magyar huszárezredek harcoltak az európai hadszíntereken. A róluk szóló híradások művelődéstörténeti vonatkozásai azonban meglehetősen szegényesek. A ritka kivételek közé tartozik „Simaházy Károly István kapitány verses élet-