Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Hóvári János: Forgách Ferenc és a szultánfiak

révén lett egész Európában közismert.

19 Leunclavius alapos kutatásokat végzett, 1584/85-ben Konstantinápolyban is járt.

20 Véleményünk szerint ismerte Verancsics hagyatékát — bizonyos török források is onnét jutottak hozzá — sa szultánnak történetét pedig főként Verancsics leveleiből írta meg.

21 Forgách emlékirata a szultánfiak küzdelmét illetően, azért is fontos, mert a fentieken kívüli kútfőkből is merített a történtek megírásához. Mivel Itáliában készítette munkáját, amihez Erdélyből kapott bizonyos forrásokat, nem férhetett hozzá Verancsics feljegyzéseihez, amelyekről azonban bizonyára tudott. így a Musztafa elleni Hurrem és Rusztem intrikát másként ismerte mint Verancsics. Bajezid halálát illetően ill. az 1558—1562 között történtek leírása azonban megegyezik Verancsicséval. Itt arra támaszkodott, amit Bécsben és Pozsonyban hallott. S ezek főként Verancsicshoz beérkezett hírek kiszivárgása révén voltak ismertek. Forgách így — kellő források hiányában, s mivel különösképp érdekelte a történet — kénytelen volt emlékeire, hallomásaira hagyatkozni. így véleményem szerint több olyan hírt is bejegyzett emlékiratába, amelyek a korabeli Erdélyben, de talán Magyarországszerte Szülejmán szultánról terjedtek. Forgách már Szülejmán feleségével Hurremmel (Roxolane-val) kapcsolatban egy sajátos nézetet vall : azt ugyanis, hogy zsidó lett volna.

22 Nem sikerült eddig megtalálnunk ennek forrását. Az azonban Európaszerte el volt terjedve, hogy zsidó praktikával — Verancsics szerint egy Tranquilla nevű zsidó háramhölgy segítségével — tartotta kezében Szülejmán szultánt.

23 Mindezt még Leuvenclaviusnál is olvashatjuk.

24 Forgách talán ezeket a híreket érthette félre s tartotta Hurremet zsidó származásúnak. Hurremet a kortársak „natione Rossa"-ként jelölik, amelyben nem oroszt, hanem rutént kell keresnünk, mivel Rusz ekkor Kisoroszországot jelölte.

25 Lengyel történészek azóta kiderítették, hogy Hurrem 1504 körül a galíciai Rohatyn (ma Rogatyin Halics és Lemberg között) -ban egy pap leányaként született — eredeti neve Alesandra Lisowska volt —, akit fiatal korában tatárok raboltak el, s így került a szultáni szeráj rabszolgaleányai közé.

26 Itt figyelt fel rá Szülejmán. A történet a későbbiekben ott tért el a szokványostól, hogy a szultánnak nem ágyasa maradt, hanem törvényes felesége lett. Istvánffy, aki kommentálta Forgách szövegét, jelezte a szerzővel való egyet nem értését. ,,Nem volt zsidó, hanem rutén, Hazathia nevű; igen ravasz méregkeverő asszony, aki bájitalaival és szereivel Szolimant úgy lekötelezte, hogy mindent az ő intése szerint cselekedett".

27 A Hazathia néven nem kell megakadnunk, Verancsics is így nevezte Hurremet.

28 A Haszeki török szó (első, ill. kedvenc feleség) nőnevű latin végződéssel ellátott — kicsit torzított — formája. Hans Derschwam orosz eredetűnek tartja Hurremet.

29 Bizonyára ez a vélemény terjedhetett el a Verancsics—Zay követség tagjai között is. Aligha hihető, ha lett volna valami alapja Hurrem zsidó szár-