Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Barta Gábor: Egy sikertelen humanista a 16. században (Tranquillo Andreis)

gató, Nádasdy Tamás. Andreis éveken át nem ad életjelt magáról, végül 1564 nyarán újból Magyarországra indult: érkezésének hírére Verancsics Antal saját pozsonyi házát ajánlotta föl neki szállásául. Az öreg tudós innen juthatott át Bécsbe, ahol — júliusban — részt vesz egy Ferdinánd király politikáját gúnyoló verses röplap megírásában : a mű a végzet játékából pontosan az uralkodó halála (1564 július 25) utáni napokban jelenik meg, természetesen óriási botrányt kavarva. Bár az azonnal elrendelt vizsgálat egyértelműen bizonyította Andreis bűnrészességét, végül mégis bántatlanul hazaengedték Trauba.

29 A bécsi affér híre azonban nyilván elért Dalmáciába is : ennek következménye lehetett, hogy a zárai érsek 1565-ös traui egyházlátogatásakor újabb vizsgálat indult hó'sünk ellen, ezúttal lutheranizmus vádjával. Csak egy nyilvános „hitvallás-tétel" megalázó procedúrájával tudta magát végül valahogy tisztára mosni.

30 Mindeközben lírai verseket ír, melyeket Oláh Miklósnak ajánl, s közben rengeteget levelezik: Oláhhal, Verancsiccsal, Draskovics Györggyel és egy sor európai szellemi nagysággal.

31 Az 1564—1565-ös kettős megpróbáltatás a jelek szerint némi óvatosságra bírta az öregurat: évekig nem mozdult ki szüló'városából. 1567ben is csak Sárvárig merészkedik, ahol Nádasdy özvegyétó'l, Kanizsai Orsolyától kért segítséget pénzügyei rendbetételéhez.

32 De azért a nevét adja bécsi barátai egy újabb vállalkozásához: verses buzdítást adnak közre, melyben Miksa császár-királynak kívánnak szerencsét az újrakezdődő török háborúhoz (megjelent Bécsben 1566. július 20-án).

33 A jókívánságok nem hoztak szerencsét, a török e nyáron újabb magyar várak sorát foglalta el (Gyula, Világos, Szigetvár a legfontosabbak), mire föl Miksa békét kért. Az új szultán, II. Szelim hozzá is járult a békekötéshez, s 1568 február 17-én Drinápolyban meg is született az egyezség, amely negyedszázados nyugalmat biztosított az elgyötört Magyarországnak. A tárgyalásokon fontos szerep jutott Verancsics Antalnak, akivel ezután Tranquillo Andreis a régi barátság jogán a messzi Trauból dühös levélben tudatta neheztelését, mert — értékelése szerint — túl nagy engedményeket tett az oszmánoknak.

34 Az ingerült levélváltás 1569 októberéig húzódott. A következő évben dalmatánk a Velence és a török között kirobbant háborúban kezd reménykedni: 1570—1571 telén nagy lélegzetű (kiáltványnak szánt) levélben fordult V. Pius pápához, hogy a keresztény erkölcsök megjavítása révén teremtse meg a török elleni győzelem feltételeit. Választ egyelőre nem kap, mire föl — közel 80 éves korában — elindul Pozsonyba a rég látott Verancsicshoz. Azt szeretné, ha az időközben esztergomi érsekké előlépett főpap segítene kiadni az V. Pius-levelet.

35 Ezúttal sincs szerencséje, Verancsics országos dolgokban úton van, s elkerüli az 1571 júniusában valóban Pozsonyban rá váró Andreist, aki végül kedvét veszti és hazaindul Trauba. A hosszú évek óta várt halál még ez 1571-es eszten-