Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Barta Gábor: Egy sikertelen humanista a 16. században (Tranquillo Andreis)

Barta Gábor: EGY SIKERTELEN HUMANISTA A 16. SZÁZADBAN (Tranquillo Andreis és Magyarország) A Rómában most indult új hungarológiai folyóirat, a Rivista di Studi Ungheresi első számában Silvano Cavazza hosszabb tanulmányt szentelt a 16. században élt dalmát humanista, Francisco-Tranquillo Andreis török-ellenes írásainak, illetve azok gondolati hátterének.

1 Andreis nem tartozik a humanisták azon csoportjába, akiknek nevét túl gyakran emlegetné a történetírás : néhány szaktudóson és különleges érdeklődésű olvasón kívül nem sokan tudnak létezéséről. Annak ellenére sem, hogy igencsak jellegzetes figurája volt korának, megfordult Európa sok fejedelmi udvarában, s a maga módján derekasan hozzájárult annak a szellemnek elterjedéséhez és ragyogásához, amit ma humanizmusként szoktunk emlegetni. Életútját egyenesen rendkívülinek mondhatjuk. Mégis, az a néhány kutató, aki eddig foglalkozott személyével, — S. Cavazza és elődei: Lukinich Imre, Florio Banfi, Maria Cytowska, R. Szalay Ágnes — legfeljebb sorsának egy-egy mozzanatát tudta csak kiragadni a levéltárak és könyvtárak csöndjéből. Andreis szokszor járt Magyarországon, hivatalt és szolgálatot is vállalt ott — de a magyar kutatás sem tudta eddig kijelölni a helyét azon európai humanisták sorában, akik e viharos korban hozzájárultak a magyar szellemi élet föllendítéséhez, nemzetközi kapcsolatai megőrzéséhez.

2 Pedig az eddig megjelent tanulmányok, s néhány, még publikálatlan levéltári forrás együttesen lehetővé teszi, hogy immár Ándreis életének minden fontosabb mozzanatát fölidézhessük. Franjo, vagy Francisco Andreis, humanista nevén Tranquillus Andronicus Trauban (Trogir) született, valamikor az 1490-es évek elején. Polgárosodott nemesi családból származott, és kitűnő iskolákat látogatott: saját bevallása szerint tanult Bolognában, Sienában, Perugiában, Rómában és Padovában : ez utóbbi helyen egyenesen az Ateneo művészeti rektora volt.

3 1513 és 1515 között az V. lateráni zsinat alkalmából Rómában időző lengyel prímás, Jan Laski gneznói érsek udvartartásának tagja, ahol is dicsőítő versekkel hódolt gazdájának. Visszakísérte volna Laskit Lengyelországba? Nem tűnik valószínűnek.

4 1516-ban mindenesetre Bécsben találjuk, ahonnan a neves humanista