Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Előszó

ELŐSZÓ A Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága Pázmány Péter halálának 350. évfordulója tiszteletére tudományos konferenciát rendezett Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban. A rendezvény tudatosan vállalt célkitűzése az volt, hogy folytassa az 1984-ben megkezdett munkát, a magyarországi értelmiség módszeres vizsgálatát, (ld. előző kötetünket: A magyarországi értelmiség a XVII—XVIII. században Szeged, 1984.) A konferencia feladata volt, hogy föltárja a hazai politikai élet által az értelmiség fejlődésére gyakorolt hatást, a különböző nemesi, polgári és vallási felekezeti csoportok működését, ezek kölcsönhatását, valamint a bécsi udvar és a hazai szellemi élet kapcsolatait. Elemezte a könyvtárak helyzetét, az olvasási szokásokat, a külföldi művek hazai fogadtatását és az oktatás sajátosságait. Vizsgálta a magyarországi értelmiségnek az európai szellemi életben betöltött helyét és azokat a különbségeket, amelyek a török hódoltság alatt tevékenykedő, illetve a Habsburg Magyarországon élő értelmiségiek helyzetében megfigyelhetők. Örömünkre szolgált, hogy sikerült megnyerni Magyarországon kívül élő magyar kutatókat is, így Rókay Pétert (Újvidék) és Püspöki Nagy Pétert (Pozsony). Sajnáljuk viszont, hogy a kötet összeállításának legvégső határidejéig sem érkezett meg Makai László (Ideológia és utópizmus a török-kori Magyarországon) és Püspöki-Nagy Péter (A XVII. századi iskolák a Pázmány-kori vizitációk tükrében) kézirata, így ezek közlése nem áll módunkban. A konferencián elhangzott Galavich Géza értékes előadása is (Humanista személyiség és későreneszánsz portré) ami azonban eredendően egy másik kötet számára készült. A konferencia anyagának mielőbbi közzétételére irányuló szándék miatt, az eredetileg szóbeli előadásra készült művek sokféleségét nem állt módunkban azonos szerkezetű egésszé alakítani. A szerzők hozzájárulása nélkül ezt nem tartottuk etikusnak, a külön-külön egyeztetés pedig további hónapokat vett volna igénybe. Hasonlóképpen az előadók eltérő szándékán múlt, hogy nem minden tanulmányhoz készült jegyzetapparátus. A konferenciák gyakorlati hasznát a tudományos közvélemény nem vitatja, értéküket külön növeli, ha előadásaikat sikerül megjelentetni. Ezt a szellemi nyereséget azonban alaposan kikezdi a sajnálatos hazai „gyakorlat", amely hosszú évek elteltével tudja csak a kész kötetet előállítani. Ez a könyv remélhetőleg szakítani tud a rossz „tradícióval" és időszerűségét megőrizve kerül az olvasó kezébe.