Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Bitskey István: A római Collegium Germanicum Hungaricum magyar alumnusai a XVII. század közepén (1637-1685)

német hallgatók példáján meggyőzően mutatja ki, hogy a XVI. században a kollégium nem volt nemesi jellegű, nagyjából egyenlő benne a nemes és nem nemes diákok száma. Grafikonján látható, hogy a nem nemesek arányszáma kb. 1610-től rohamosan visszaszorul, a nemeseké előretör s épp vizsgált időszakunk végére, az 1670-es és 1680-as években érte el tetőpontját.

11 De vajon az összlétszámon belül ugyanezen tendencia érvényesül-e a magyarországi alumnusokra is? Bocsássuk előre, hogy az anyakönyvek a társadalmi hierarchia jelölésére a következő kategóriákat használják: cornes, liber baro, eques, nobilis, patritius, honestis, civis, plebejus. Mi a nemesek közé az első négy csoportot számítottuk. Ilyen módon látható, hogy a XVI. században (1579—1600 között) az 50 növendékből csak 15 volt nemes, a XVII. század első harmadában 87-ből 43 fő, viszont 1648—86 között 91-ből 65 a nemesi származású. (1638—48 között a származás adata nincs bejegyezve.) Ez azt jelenti, hogy míg a XVI. században kb. egyharmada, a XVII. sz. első harmadában fele, addig most vizsgált korszakunkban az alumnusok kétharmadának neve mellett olvasható a nobilis (vagy comes, liber baro, eques) kifejezés. A tendencia egyértelmű : az eredetileg korántsem nemesi kollégium nagyjából a XVII. század első harmadának végére nemesi intézménnyé vált, a növendékek többsége e társadalmi osztályból került ki. Ez nyilván összefügg a katolikus egyház magyarországi helyzetével, pozícióinak megerősödésével s azzal a tendenciával, amelynek során a nemesség — Bethlen Gábor hadjáratai után — a rekatolizáció és a Habsburgok iránti lojalitás útjára tért. A magyarországi rekatolizáció folyamata egyébként más módon is tükröződik a római peregrináció adataiban. Feltűnően megszaporodik ugyanis az 1630-as évektől az egyik vagy másik (vagy mindkét) ágon protestáns szülőktől származó növendékek száma, amelyre a ,,natus parentibus Lutheranis", vagy „natus parentibus haereticis" bejegyzések utalnak. Méghozzá nagy számban : 91-ből 28 esetben, tehát a növendékeknek közel egyharmada ex-protestáns, újonnan katolizált (vagy vegyes) felekezetű családból származott. Az elmondottakból összegzésképpen leszűrhető az a megállapítás, hogy a vizsgált korszakban a Collegium Germanicum Hungaricum magyarországi tanulóinak képzése rendszeressé és folyamatossá vált. Ez érvényes a stúdiumokra is, ahol a korábbi ingadozó tanulmányi idővel szemben kialakult a 4 éves átlagidőtartam, továbbá érvényes az alumnusküldés módszerére is. Általános gyakorlattá vált, hogy az esztergomi érsek és a többi főpapok növendékeket küldjenek Rómába. Az útiköltség biztosítása is megoldódott Pázmány érsek rendelkezése óta. Igaz ugyan, hogy a növendékek egy része továbbra is pénzhiányról panaszkodott, ez azonban inkább csak a nagyobb római reprezentációt kifejtő