Kazinczy Ferenc: Zrínyinek minden munkaji : Első kötet / kiadta Kazinczy Ferencz. - Pesten : Trattner János Tamás betüivel s költségeivel, 1817 (L.sz.61.3404)

*0* 70 41. Chak maga Olaj Béli szomorú sziivel ül, Bánatos gondokban feje chak nem őszül ; Sok vitéz szók liözöt chak az ö szüvc hül, Wéha nagy bánattyában chak el nem merül: 42. Ily nagy szomorúságát Zríni hogy látá, Vitéz Ibraimot ily szóval szólléta : Lágyich - meg bánatod, Vitéz ! ne bánliógyál j Mostan te mi velünk bátran egyél, igyál. 43. Az mely Isten téged most rabságra adot, Modot szabadúlásban magánál hagyot ; Winchen szomorúságodra néked okod, /Hogy most az szercnche veled igy mulatót. 44- Mindent chelekcttél ki tüled lehetet, Isten aliarattyát mássá nem tehetted. Nem ugy mint rabomat tartlak én tégedet, De mint magátúl jüt vitéz vendégemet. 45- Felel Béli Zríninek, s-szemében bátran néz O nagy hírű, nagyob vitézségü vitéz, Mely meg gyözettettelire kegyelemmel nészj Örülök, ide hozot szerenche szélvész. 46. Miért szégyenleném nálad rabságomat, Ha te röszketteted Töröli birodalmat? Ha te meg chorbítod mi fényes hódúnkat ? Azoknak leg nagyob része vagyok én hát?