Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

' 72 PÜNKÖST UTÁN XXI. hatnád: látom könyben úsznak szent szemeid, azért, hogy engem az örökké tartó sirástúl meg mentenél: látom , hogy az epe keseritti szádat, azért, hogy engem nyomorultat méltóvá tennél a' mennyei édességnek meg kostolására: látom karjaidatki terjesztve, hogy engem meg öleljenek: lábaidat a' keresztre szegezve, hogy engem az üdvösségnek íütyára vigyenek: szentséges oldaladat ki nyitva, hogy a' belőlle ki folyó szentséges vér, és viz, az én lelkemnek motskát le mossa: de mit emlittem tsak kezedet, és oldaladat? holott bizonyos vagyok benne* hogy minden véredet az én lelkemért ontottad ki. Ezeket ha jól meg gondolnánk * bizonyára szorgalmatossabb gondot viselnénk a mi dága lelkünkre, mint most viselünk, nem is tennénk fel olly könnyen kotszkára. De ha kérdezzük; miért tflrte, és mi ér C szenvedte Krisztus a' ki mondhatatlan kínokat, és a'gyalázatos halált? haljuk, nem a'szent Atyák mondását, hanem az egész közönséges keresztény Anyaszentegyháznak vallását : Propter nos homines, et propter no— stram Salut em ; Nem magáért, nem az Angyalokért, hanem mi érettünk emberekért, es a mi lelkünk üdvözítte'séért tűrte, és szenvedte mind ezeket. Vajha tsak fele'nyi gondgyok volna sokaknak az Ő halhatatlan lelkekre, mint a' minemű gondgya vala az iffíű Tóbiás annyának a' ő fiára, kit az öreg Tóbiás Medusok várossába külde, hogy Gabeíustúlaz adósságot megkérné, valójában jó renden