Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

SéS PÜNKüST UTÁN XI

TL ti halhatatlan lelketeket egybe nem kaptsote jyátok, őket illyenekneklenni nem esméritek« Ha az Istent az ő Istenségében , ágy a* mint bogy ő önnön magában vagyon, voltaképpen meg esmérnénk, melly szerentséssek volnánk; de mivel e' siralom völgyében a' sok nyomorgatások között meg tompult tflmével azt meg nem foghattyuk, tehát szükséges, hogy magunkat az Istenben, az Istent pedig önnön magunkban keressük 5 és így, meg esmérvén magunkat, a' ma« gunk meg esmérése után meg esmérjük Istenünket is: következendőképpen a' mi Istenünknek képét, hasonlatosságát fog* juk látni a* mi lelkünkben» Ha tehát a'Felséges Isten a' mi lelkünket az ő maga ké* pére, és hasonlatosságára teremtette, szükséges, hogy mi magunkat magunk elől el ne veszejtsük, magunkriíl el ne felejtkezzünk, hanem gyakor elmélkedések között tekén- ; tsünk a' mi Istenünknek képére, a' mi halhatatlan lelkünkre, és mondgvuk : Cujus est haec imago? ki é ez a' kép? és ha a' felől való írás azt vittattya: Dei; az Istené ; ak* kor minden kitelhető szorgalmatos készség* gel : Reddite, quae sunt Dei, Deo, Adgyá* tok meg az Istennek, a' mi az Istené. Az Istennek képét, a

1 ti egész lelketeket, adgyátok a' tellyes szent Háromság egy Isten* nek; az Atyának, ki teremtette; a' Fiúnak, ki meg váltotta; a' szent Léleknek, ki meg szentelte; hogy a

9 Teremtő, meg Váltó, meg Szentelő Istennek a' véget nem érő di* tsőségnek boldogságában örökkön örökké örvendezhessen»