Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Második rész

I5o PÜNKÖST UTÁN IX. Isten fényes szemei előtt találtatik; miv-ei az ember egy goridolatrűl más gondolatra ; egy kívánságbúl más kívánságra, egy élet módgyárúi, más szabadabb élet módgyára, át szókdetzet. Tehát, bizononyos az, hogy a' világ zúggási, zuvatagi között nékünk a' magunk tökelietes meg esméresére egy reptibe való pillantásnál több idő, 's nagyobb szorgalmatosság kívántatik. Mert nem tsak a' külsőképpen végbe hajtódott bűneinket, hanem még a' szívben, értelemben, képzelésben, meg akadott vétkeinket is, mellyek halálos mérgeket egész az akaratig vitték, ineg kelletik gyónnunk. Sőtt; még azokra a' vétkekre is * mellyekre a' mi tekéntetünk, tanátsunk * járásink,^ kelésink, beszédink, példáink* másoknak okot, módot, alkalmatosságot adtak a' bübhődésre, nem kelletik é éles szemmel tekéntenünk ? mivel, még azok a jó tetteink is , mellyeket felebaráti szeretetnek, kegyességnek, mértékletességnek tekéntünk, a természetnek fel fordúltsága miatt gyűlölségből, idegenségből származván, nem mennyei szentekké, hanem vétkesekké tesznek, 's úgy szólván, men«' nyország úttyán pokolra vezetnek. Meíly szörnyű kő szál ez ! bámulva olvassuk szent Theresiárúl, Borrornei szent Károlyrúl, Salésiai szent Ferentzrül, 's többekről raásokrúi, hogyan nevezhették, 's tarthatták magokat nagy bűnösöknek? óh! K. A." melly nagyon nyögött a' barlang, melly nagyon hangzott a' puszta, midőn az emberi társasság közül ki szaladott Remeték 'magokat magok eleikbe vették,