Gáll Bernardinus: Buzakalászok mellyeket az aratók után öszve szedegetett és fürtökbe kötözgetett az az Egész esztendőbéli Vasárnapokra intéztetett Apostoli Beszédek.... / közrebotsájtott Gáll Bernardinus. - Szegeden : Nyomatott Grünn Orbán, 1817. Koll.1.(L.sz.Cs.Gy.1286)

Első rész

VASÁRNAPI BESZÉD. 15 MÁSODIK RÉSZ. Mert akkor nem tsak az el követett vét* keinkrúl, hanem me'g a' jóságos tselekedeteinkrül is számot kelletik adnunk, a' mint nyiiván bizonittya önnön maga az ite'lő Riró a' koronás Prófétánál, szent Dávidnál, e* képpen szólván: Cam accepero tempus, ego justittas judicabo. Ps. 74. f. 3. Midőn az ítélethez fogok, én akkor még az igazságot is meg fogom ítélni. Azért K. H. ha a' Görögökkel Mársnak haragját, Junó boszszuságát, Merkurius tolvajságát, Venus szerelmét, Saturnus kedvetlenségét, Bachus részegségét, Plútó fösvénységét, magadra váloltad, héjában fogod, bé akkor gyermeki módra szemeidet, mert, mind magad, mind mások meg láttyák vétkeidet. Más egyéb dolgaidat okkal, móddal másra bizhatod, de a te életedrűl leendő meg itéltetésedet más nyakába nem rohatod: Ábrahám felesége az ő fiának keresését Eliezerre bizta; Faraó az ő országának kormányozását Jósefre hagyta ; Dávid az ő fegyveres vitézeit Joábra bizta, Anna az ő Sámuel fiának nevelését Helinek által adta. De a' tulajdon önnön maga személlyérül essendő számadását senki másra nem bizhattya. Mire való nézve, szemei előtt ki terjesztve lészen kinek kinek, minémő szemtelen tilalmas dolgokat tselekedett : hányszor az ő belső tanátskozásának sugallyásit, javaslásit, deltzeg indulattyai végett el tapotta, 's meg nem halgatta : hányszor gyónásában a' gyalázatossabb vétkeit szemérmetességbül, fe-»