Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

49 CSEREI: Nyöstény-is, fias is INAS : Azt-is el-találtad. CSEREI: Egy lábára sánta. INAS : Sánta igen is. CSEREI: Fülei hoszszak. INAS : Úgy vagyon. Tudom immár: hogy láttad. Hol vagyon? Ezt nékünk viszszá-kölletik-vezetnünk. CSEREI: Én az ebet soha szemeimmel nem láttam. Azt se tudom: vagyon-é a' Fejedelem kis-aszszonnak Vislája. Ezeket hallván az Inasok ; el nem-tökéllhették magokban : higygyenek é Csereinek ? vagy ne ? Inkább a' gondolattal voltak felólle : hogy azon Iíiú embör (maga is jó vadász lévén) mög-szerette a' vislát; és magánál tartya minden bizonnyal. Mivel a' kutyának minden környül-állássait oly igazán kimondtta; hogy leg alább ne látta vólna, azt lehetetlenségnek lenni gondolták. A' MÁSADIK: Hogy ez a' nap el-múlt; a' kis erdő felé ismétt ki-ment reggel Cserei, a'-hol a' Fenyves madarakat lüvöldözniszokta. Lovagokat látott maga felé nyargalni. Hogy hozzá érköztek, így szóllott egy Lovász: Isten jó nap Leventa! Cs EREI: Fogadgy Isten Bajnok. LOVÁSZ: Láttál É erre egy Paripát? CSEREI: Ejnye be jó vágtató! D LO*