Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

33 giben vesztette-el leg-kedvesebb Urát. E' patak mellé temették-el legyön őtet: hogy reá ne akadhasson. Hogy reája akadott; esküvék az élő Istenre: hogy mind-addég tetemeitől el-nem-fogna távozni, még e' patak, sírja mellett, folyik. Az Özvegynek ezen cselekedetét mögvitte Csereinek Maliba, és kárhoztatta annak az aszszonnak esztelenségét, ki Urát (bolttá után-is) éppen a' lehetetlenségik kedvelleni láccatott. Mert: hogy az a' Patak (noha csekély vizét alig mozdíthatná) valaha a' sírtál el-távozhassék , azt Maliba szamár-kévánságnak lenni tartotta. Kedves hitessének ezen okoskodásáthallván Cserei; mög-dícsérte ugyan Malibának helyes ítéletét. Mind-az-által : azt mondotta azon özvegy felől : hogy (mivel hóltta utánis sajnállaná férjét, és annak tetemeit böcsületben tartaná) a' velág előtt azt mutatnámög azzal: hogy igazi feleség vólt, és Urát különösen szerette. §• n. llj tapasztalás. Kedves Urának előbbi okoskodássával mög-elégedvén Maliba; annak a' szerencsétlen özvegynek mostani álladaimát nagyon sajnállotta. Föl-is-tötte magában : ha-hogy egyszer véle öszsze-találkozik ; bú-gondgyait C enyI