Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

Elemtrtul várhat ; várhat maga személlyétülis minden bizonnyal. Ezzel a' nagy jutalommal föl-ébredvé* az Orvos hamar által-tétette magát a' Dunán, és a' Marosi Kastélyba érközött. Hogy a' szemnek borékját fól-óldotta, és a' dagadásokat meg-látta; Csereit ugyan jó reménnyel bíztatta ; de (tőlle ki-menvén) keservesen lehordotta a' gyógyító aszszonyokat : miért avatnák magokat az Orvosi mesterségbe? miért gyógítanák azt a' szemet, mely soha mögnem gyógyulhatna ? §. XIII. Orvosi ítélet. Hogy Marosrúl az Orvos Visegrádba viszszá-tért ; mindnyájan nagy várakozásban voltak, mit mondana a' Szem-fájós felől? Hogy az Udvarba bé-ment, elejébe szaladott, és ezeket mondotta LÉPA: Hozott Isten jó barát! ORVOS: Fogadgy* Isten szép virág. LÉPA: Ha Teremtő mindeneket helyese* el-intézett ezen a' Velágon ; leg-fő-képpen akkor mutatta-ki valóságos hat almát : midőn a* jó-hírt-hozó Orvosnak szájában a' nyelvet teremtette. Úgy-é Barát: jó hírt hozol a' legjobb barát felől ? ORVOS : Nem ártana ha jobbat hozhatnék. Lé-