Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

2

A -== nek veszedelmes követközésseit-is látni láceatott. Erre ő ismétt el-lankadott, de semmit se szóllott. Hogy Csereit el-ne ijeszsze; előtte a'sebnek csekélségét vitatta. Az-után hamar-fölgyógyúlásának okául azt-is elő-hozta: hogy, a' házi orvosságokon kivül, semmivel se köllene élnie. Ugyan-azért: javallotta néki: hogy a' Kastélyban maradgyon. Híre nélkül, a' levegőre se mennyen. Elő-hívatta a' Marosi aszszonyokat, é& közülök ki-válogatta azokat, kik a' házi eszközökhöz jól tudtak. Meg-parancsolta nékik: hogy a' szem-fájósnak ollyan gondgyát visellye'k, mint magának kőllene, ha szem-fájós lönne.Leg-okossabban enyhítenék pedig a' bimbónak tüzét : ne-hogy a' pillát örökre el-takarják. Ezt nagy szorgalommal el-végezvén Lépa ; által-tétette magát a' Dunán, és Visegrádra ment édös Báttyához Elemírköz. For* róan el-beszéllötte Sólomnak tetteit, úton-álló kegyetlenségét, és a' ragadománt. Ezekben nem sokat múlatván ; Csereinek szerencsétlenségét hoszszassan el-beszéllötte. Szeme hogy dundorodik ki-felé. Ennek okai Sólomnak cinkossai lönnének, kik ellene nyilaikkal dolgoztak. Kérte osztán Elemírt: hogy az orvosért alkalmatosságot kűldgyön Budára: ne-hogy Csereinek szeme a' halasztással jobi