Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

7 le-találna esni), (mely dolgot, maga részszére nézve, lehetetlennek lönni nem gondolhatott) a' le-allyasodást könnyebben szívelhesse-el. Semmire se vágyott: mivel magával mögelégödött. Szerette azt, kibűl az okosság kitündökölni szokott. Mög-nem-útált senkit: mivel az emböri gyarlóságnak csinnyai ösmeretösök vóltak előtte. Se a

1 Szó-, se a' Äör-beli vetekedések köze' nem avatta magát. A' sok szót az aszszonyoknak; az erős Kart a' Katonának engedte. Mind az'-által azt, ki őtet meg-támadni merte, magától szárazon el-nem-eresztötte. Nagy annyának szavait (melyekkel még ott'-hon élt csinnyainak okos folytatássára) szünet nélkül elméjében tartotta; a

1 többi között ezeket is : hogy az embörnek azon szeretete , melyei maga-magához (mérték nélkül) viseltetni szokott; éppen olyan légyön: mint az a' Szittyiai tömlő, melyben a' szélen kívül semmi se találkozik, és belőlle a* meg-szorúltt szelletnél se jöhetne-ki ögye'bb. A' Fehér-népet se mög-nem vetötte, se magához (valami hívságos végre) nem édesgette. A' kikkel, öszszve-jönnie köiletött, mind-egygyikével úgy bánt:, hogy egyike se tunná, kit szeretne inkább. Otet pedig mindegygyike különössen szerette; noha osztán «zektül leg-többet szenvedőit. \ Ma-