Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
29 o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK Felele Etele: Azon úton jöttem, édes Etelkám , mellynek darabossát meg-egyenesitette a' hatalmas fzeretet; mellynek homállyát " tneg-v'w lágosította az égő indáját. Azon úton jöttem, mellyen ennek-előtte, mindenkor bátorságoson jöhettem; de moft, nem tudom, mi bátortalan voltain. Magamtól-is, Etelkámtóhis irtóztam. Monda Etelka: Az Iftenre kérem Fejedelemségedet : Szánnya-meg Seméjjemet. — Távozzon«el innéct.— Alkalmatlan,az idő ; hagygyon itt—Szánnya-meg magát-is : mert bizonyos véfzedehnét érzem Fejedelemségednek. Felele Etele: Ne fejedelmezz annyit, kedves Etelkám ! Mért nein hallhatom édes ajak i dbői Etele nevemet ? Valaha kellemetessen hangzott füleimben, —-így bánhattfz-é azon Ete-. léddel, kit az igaz fzeretet, illy tájban-is hozzád öfztönöz , azon dolognak ki-nyila,tkoztatására , mellyet. vígafztalásodra hoztam? Tudod-é, Édesem, hogy holnap' Etele nem másé , hanem Etelkáé léfzen ? Meg-döbbent: e' fzavakra Etelka. Egéfzlen vifzfza-jött nagyobb erofzakkal ( de félelemmel elegyesleg ) a' régi fzeretet. Függőben lévén a' hajdani gondolatok , így ízóllott: Későn vagyon, immár, hatalmas Fejedelem —- El-múltanak, arany napjaink ; vas időkre jutottunk. — Etelka Eteléjé nem lehet. —El-hagyta Fejedelemséged fzegény árva S'zeméjjeinet; mert (köz-ne-