Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

29

o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK les e' világon nem lenne olly kedvetlen magá« no3ság; mint mikor az ember jó-akaró nélkül él. Ezen kénos áílapottyában viaskodott a' heves, és régtol-fogva meg-rögzött érzékensé* gekkel. Nagy eroízakkal fojtogatta Eteléhez hajló fzeretetér, Fúr-farag vasaival véfíe, és fúrta érczé'keményedett fzívér. Törte nyaggyatta az ellenkező indúlatokat, De csak ki-ki-vetctték a' zablát Zalánfihoz nem fzokott fzilaj gerjedelmek. Szünetlen Etele felé hajladoztaiiak a' rá-tanúltt sohajtá^ sok; a' régi fzívességek; a'gyökeret-vertt képzések. A' keserves halállal, a' Pokol-kénokka!-való tusakodás, és bajlás nem lehetett ezeknél irgalmatlanabb. Meg-bomlani láttfzatott nem csak egéfzsége ; hanem, a'-mint érzette, futó félben lévő gyenge efze-is. Úgy tettfzett (mintegy álmában) : mint-ha Zalánfihoz hajlana ; de ©gyfzer-'s mind Etelét-is maga után rántaná. Midőn e' rettentő csatában leg-hevessebbben forgolódik a' véres-fzívű Kis-aízízony ; íine! (Huba' akarattyának ki-hirdetése után) hozzája toppant a' Dajka. Merevedttenés, toizom-borzan-is állottanak hajának tar-fziirke fzálai. Nemis tudta, mit befzél; midőn, az Egekre emelvén siránkozó ízemeit, így ifzonyította Etelkát: Egy lábig oda-vagyunk, édes Alakom! -— Veled egygy'utt én-is el-vefztera ! — Oh hamis lelkű Ecele! •—• Rea-á.lhattál tehát Viiá-