Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

If. KÖNYVE. IV. SZAKASZSZA. 371 ins parancsolgatá-a. Új erőt vett rajta az A­tyai hatalom. El hűlteúek a' heves gondolatok. Tellyességgel engedelmeskedni kévá'nván, eze­ket mondotta végtére: Jól vagyon tehát, édes Atyáin! Meg-segít az Iften , hogy bé töltsem akaratodat. Ér­zem ugyan előre irtóztató csatáimat; Érzem a' halál-vér-ejtékec ki-sajcoló töredelmimet. — De nincs lehetetlenség e'világon ! El-hifzem ! merC édes Atyámtól hallom. — Meg kell lenni Etel­ka! — Meg-is lefz édes Atyám! Végso-képpen csak még egyre kerlek. Küld hozzám Zal.m­fit: hogy neki fzokjam. Kevés az idő : Min­den fzem-pillantás karos. — Kérlek arra-is : ne erezd hozzám Etel - • - avagy-is : ama' mási­kat. Vedd-el az alkalmatosságot: hogy hoz­zám ne férhessen; és fzíveinet fel-ue-zavarhas­sa. Mindent meg-cseleklzem, a'-mit kévánfz; penig igazán, és minden tehetségem ízerenc. A' következendoket íftenemre bízom. De, ha igazán meg-kell vallanom : irtózom mindentől. Meg-kell-lenni ennek-is ! — MegTeíz ez-is, édes Atyám. — KonyÖriilly rajtam édes lile­nem ! Adgy erőt a' rettentő csatára ! Segítsd leányi gyarlóságomat! Mind élttemet, mind holt­tomat reád bízum Teremtő Iftenem ! Leányának ezen valóságos meg-térését lát­ván Gyula, igen örvendezett. De ofztülyából ki-inenvén, még-irtóztatóbb dolgokra vetemedett, A a 4 mel-

Next

/
Thumbnails
Contents