Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

II. KÖNYVE. IV. SZAKASZSZA. 339 .' / ig 1 \ i vólna nékem ezen igyekezetéfis, ki fzívének minden titkaic mindenkor ki-vallotta. Meg-tartóztathattya Őtet Orfzágunkban Zoltán : mere igen fzereti. Tudom én is bizonyossan : hogy, ha buzgó fzívvel kérein; ok vetetlenől megmarad. Magamra vállalom meg-gyozését. Megtámognttya erőtlen esedezésemet a' Magyarok' Illene, ki engein' úgy fzeret : hogy Etelével való Sátorosságomat a' te megTzomorításod nélkül kévánnya. Meg-mnrad ő nálunk , édes Atyám. És, a'-mint hozzám való fzeretetét ismérem , igen jó fzívvel meg-marad. Felele Gyula: Adná a' Magyarok' Illene, hogy, a' miket mondái, bé-tellyesedgyenek. De mért fára íz to d elmédet eme' minden fzeg-lukakból öfzfze-kapargatott hafzontalan pók-hálókkal? és kapafz mentcségekkelV Ö, Karjelnek Ura lévén; el hagyhneya-é, ingyen-felébe, egy leányért, mefzfze el-terjedett Birodalmát ? Gondolodé ? hogy a' Bársonyt a' rongygyal megcserélheti ? avagy a' fótot sokáig meg-böcs'űlheti ? Itt nálunk maradhat-é ? és meg-elégedhetik-e egy madárnyi járó földnek áldomásával, melly et Zoltánnak kegyelméből, még-eddig, csak éppen remélihet ? — Oh édes leányom ! édes Etelkám! hogy-hogy lehettfz más házában fzemes, magadéban vaksi ? Lábd ? igaz az , a'mit mondanak^ hogy a' fzerelein, és az efztelenség csak névvel külömböznek egy-máílól, de nagy a'VérY 4 S

CS