Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I

f. KÖNYVE. IV. SZAKASZSZA. 337 fzeretem, mind moftanában áilhatatossan fzeretem, fzeretni-is fogom. Hifzetn-is a' Magyarok' Iftenét, kinek fzent neve azon figy-házunkban dicsőíttetik: hogy Ő e' tifzta IzeretetVmket jóváhagygyá; és, a'-mit kegyeimessen el kezdett, azt hacalmassan végbe-is-vifzi. Addig kérlelem atyai gond viselését, még reánk, egy-másért l'zakadó fzívekre, árafztya bőséges áldomásait. Ezekre elsőben fejét csóvalta Gjula. Azután ezeket mondotta : Csak látom , édes leányom ; hogy mérték nélkül nagyobb benned Eteléhez való hajlandóságod; mind leányhoz illó engedelmességed. Mert: nem olly vékony fzáilal ment végbe ezen fzövevényed, hogy ki-netessék gorombasága. — Tehát itt hagyhatnád édes Atyádat Wiiágoson ; és el-mehetuél Etelével Karjelbe "? — Édes Etelkám ! be ineg-íeletkeztél Atyádról: ki jelen-léttedben mindenkor gyönyörködött; leg-kissebb el-távozásoddal meg fzomorodotü. Csak midőn Budára mentél nélkülem ; azt gondolám : hogy e' vi!ágbó!-is ki-mentél. Ollybá-is tartottam itthonos életemet , mintha minden jófzágomtól meg-fofztottak vólna; Mit gondolfz, mire jutok, ha tőllem örökre el-távozol? — A' végre áldott-é megaz Iífen kedves leányommal : hogy azon gyönyörűségemet, mellyet kevés ideig tartó nállam léttedből tapafztaltam, örökös el-távozt tojdból fzármazandó nagyobb gyötrelmekkel fel váltsa? Y 3 Nem