Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

h. könyve, iv. szakaszsza. 3s

5 Itt van immár, édes Acyám, a'-mic Etektől kevántál. Hamarébb reá-vettem , mint-sem gondoltam. ímhol gyűrűje, Karjeli czímerével. ímhol pecsétes levele; keze' írásával egygyütt. Szabadságot adott azoknak bele-írásokra.- mellyeket ezen kornyűl-állásokban^

5 alkalmatosoknak gondolhattíz. Már moit: édes Atyám! mitévő legyek , add ki utólsó rendelésedet: hogy cudgyam, mihez tartsam magamat. Gyula, a' pecsétes levelet kezeibe vévén; igen meg-ör'ült. De nem ezen okból: hogy a* Sátorusságot elo-mozdítaná; hanem

: hogy, ezen levelitek hathatóságával, alkalmatosság adódott azon irtóztató dolognak végbe-vitelére, mellyrol ennek-elotte gondolkodott, 's-melly oíztán le-nyomhatta Etelkát. Vifzíza-adta az-utána' gyűrűt , és ezeket mondotta : Nincs erre fzi'tkségünk, édes Magzatom. Add-viizfza Etelének ; újra meg-köfzönvén állhatatos fzívét. E' pecsétes levelet elegendőnek gondolom következendő bóldogságodra. — De, edes leányom , még csak egygyet akarok tolled meg-tudni. Valld-ki igaz lelkedre -. fzereted-é úgy-annyira Etelét: hogy vele örökös fzövetséget tégy, és annak hívségében Lelked' híilttéig meg-maradgy ? Ezen régi régi kérdésnek meg-ujjítására elijedvéu Etelka; titkolta, a'-mint lehetett, fzíY 2 vé-