Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

29o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK met. Reá-vagyon-meczve Karjeli czímerero. írjon Gyula akár mi kötéseket Sátorosságunkról ; ollybá fogom tartani, mintha magam írtam vólna. — Már moft, drága Kis-afzCzonyom ! mond-meg igazán : eleget tettein-é, mind Gyulá kévánságának, mind Kis-afzfzonyságod' reménségének? Felele Etelka : Leg-is-leg-elsőben arra kérlek édes Eteléin: ne Kis-afzfzonyozz annyit. Sokkal édesdedebben hangzik Magyar fzádból Etelkának neve. Mindenkor-is fzebbnek tettfzik, Talahánfzor te-tőlled hallhatom. Sok ugyan neve a' Kedvesnek ; de te nékem mindenkor édes ETELÉM voltál, az is léfzel örökké. — Az-után : arra is kérlek, Édesem: ne hozd-elŐ azon arany időt, melly ben leg-elol a' fzent Egyházban láttalak, Ezen édes gondólat úgy elfogja minden érzékenségemet, hogy a' hafzuos dolgokra fel-nem-emelkedhetem. Vannak penig moftanában haiznossabbak is előttünk. — Édes Etelém ! meg-ne-neheztelly reám, ha még egyre kérlek. Ülly-le ezen afztalkámhoz. ímhol a'papiros. Ird-le, saját kezeddel, hozzám való állhatatos fzeretetednek világos bizonyságát; hogy Te, Karjeli Fejedelem lévén, megnem veted Köz-nemességiu Etelkát. írd alá gyonyörü-hangú ETELE nevedet, Karjeli Fejedelemséged' czímjével. Nyomd-rá a' pecsétes-is kivessen: hogy Óyuiának lelke meg-nyúgodhasson; rai*