Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

26 . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK min« magammal még akkor el-hitettein ; midőn őtet Sátorunkból ki-rohaimi láttáin: hogy többet érdemlett-ineg tolled ama' Ravalznak Iftenteiensége; sem-mint, gyenge fzívednek erőtlenségére nézve, ki-porozhattad tányéradan Tótos nadrágját. Szavaidnak csak gyenge dere csípte-meg annak ízömörcsős orrát. Akófzámra kellett vólna reá-öntened Jég-esŐidet. Kérlek;, édes Etelkáin : befkeld-el előttünk ama' történetet ; ha csak Etelének nevét édesdeden hallhatod; és annak Személlyét valamire bö^ csűlheted. Tudd meg : hogy, mind Tifzreletes FŐ-papunknak hozzád való fzeretete; mind; penig az En illy sokáig tartói, és minden-nap' nagyobb eró't vévo tifzta hajlandóságom olly nagy,olly hathatós légyéin hogy Vérünk' ki-ontásával akarunk minden ügyeidből ; minden vefzedelmeidbol kisegíteni. Ki vele, édes Etelkám , a'-rni Szíved' emífzti. Ezen űj lobbanáít talán inollanában kevés vízzel el-lehetüe óka° nunk. A' derék tűzzel nehezebben bánhatunk. Ezekre Etelka semmit seni felelhetett. Csuk az Egek felé emelgette fzemeit. KŐnyvezett, cs"foháfzkodott. Semmit sem fzóllott a' Fő-pap

1* nak bíztató Izavaira-is. Úgy tettfzect: mint-ha , mennél-inkább tapogatnák; annál-inkább fájlalná bibéjét. Szinte kétségbe-is esect Etele. De ofz* tán (az utólsó módokra fanyarodván): ezekkel, táinadta-meg az el-keményedetc Szivet: Moífc • ' > í ' -