Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

72 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. Gyötrelem nem üldözött; moítanábaii még az Álcm-is rettegtet. Mert: nem mindenkor abban múltanak • el, a'-mit külső tünetekkel mutattatlak. Edes RIMÁM (e' vóit igazi Neve a' fzorgalmatos Dajkának)! ha miket álmomban jelentettek a' Meny-égiek; mind-azokat íejemre-is tellyesítik a* Hatalmasok : már akkor olly nyoinorúlttnak mondhatom magamat : hogy inkább békefségelfen meg - halni ; mint keserveíTen tengődni kévánok. Légy Bírám, Lelkem édes Dajkám ! Álmom' Fejlőjének tefelek. Az egéfz dolog így esett : Veied egygyütt azon Wilágosi Erdőbe sétálgattam ; meliy, nem mefzfze innent, ama lzep Térségre terjedett ; és, a'-uiint mondgyák, az erdei Szüzek' gyakor jelen - lettekkel még m@ít is dicsekedik. Te tovább eredtéi a' Galagonyás Sűrűbe, hogy onnatt a'Szálasba érheís. Es engem', hogy követőd legyek, fzinte erőltetni láttfzartál. De én, valami különös állapotom miátt, igen el-íáradván; nem kéváutam veled a' Csipke-bokrok között fzüródni: hanem egy Fának árnyékában (jól ismerem a' Harst, meg • haladgya a' többit) el - lankadtt tagjaimat jó ízűen le-tettem. Gyönyörködtettem Füleimet az Ide - tova röpdöső Madaraknak verseléseikben ; midőn a vadon Erdőnek közepéiéül egy-valakit ki-töretnui ízeinlélek. lílennőnek raondgyam - é ? a'vagy