Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
.3 8Ï "ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK* lédnek keze-is. Láttfiz-i immár engemet ? Látod -ti Ételé let, édes Magzatom ? Ezen kérdésekre felette nagyot sohajtotfc Etelka. Moíl Attyárg, moíl Etelére tekintvén;m egr tapogatta. kezeket; azt akarván meg-tudnv ha, nem enyífzo áruyékok-é? A' teilek' valóságát érezvén, mosolyogni láttfzatott; de igen homályossal!. Lelke' ereje valahol a* háta' la-, poczkája között fzorúlván, csak vonyogatta elsőben le-le-csüggo vállait; az-utáa magához térni láttatott. Erőltette jó kedvét az Attya. Erőltette magát Etele-is,. Öpult a' Dajka, Cí'űltenek a' Szoba-!eányok-is. Az egéfz Sátor m egy- új j ú 1 ni . 1 á t t fza t o tt. Ezeknek jó kedveket látván Etelka ; hírtelen édes Attyának nyakára le-borult, ezt mondván ! itt vagy tehát édes Atyám ? Az-mtán felvévén fejét, és Etelére fordítván : Itt vagy teis, édes Etelém? Áldottak a'Menny-égiek , hogy benneteket ismétt vitefza-vehettelek ! Nincs immár semmi bajom nékem is. Ha tí meg-elégedhettek velem ; én magammal édes-örömeíl megelégedhetem. Ezeket illy fzerencséssen el-végezvén; búel-felejtésre, mind-nyájan a' kertbe mentenek. Víg-befzélgetésekkel vifzfza-állkgatták mind Etelkát, mind pediglen magokat. Rókáról egy fzót fzóüani nem mertenek. Bújkálósdit jádzott még az öreg Vezér-is ; hogy leánya előtt jő
