Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

1. KÖNYVE. IV. SZAKASZSZ U 404$ Nem találhatta. — Nem-is volt távul a' kétségbe- eséflol. De az-utáii: minden hathatóságának végső erejét elo-vévén, 's-fo-képpen ártatlanságának emlékezetével magát ismét meg-bátorítván , eleibe került édes Attyának. Meg-fcgta gyengén, és fel-emelte jobb kezét. Reá-rakván süríi csókjait; így befzéllett hozzá : Édes Szülém! ne rettegtesd lelkemet czeti irtóztató képeddel. — Tekints vígabb orczával cdes Magzatodra. — íme! előtted vagyon Etelkád, ha egyébbel nem is ; de előtted áll bizonyos ártatlanságával. — Tu ágya a* Magyarok' illene : hogy méltatlanul Szenvedünk. — Bízzunk benne — El-nem hágv; ha sanyargatás. — Ebredgy fel édes Atyám! — Előtted áll néha kedves Etelkád — (íílenem! hová legyek ! Segítsd erőtlenségemet). —• Édes Atyám ! — Gyula ! — Vesd legalább egy fzemedet édes Magzatodra •— íme! nem tűrhetem tovább fzívem

1 sanyargatásait — Meg-hasadok, ha fzavad' nem hallom —, ( Ifténem ! mit tegyek 1 — Kerülget immár a'halálnak árnyéka )— Atyám! Gyula! édes Atyám! ineg-halokí Ezeket mondván, ugy tettízett: mintha eltörött vólna alatta azon utolsó nád-teái is, mellyre reménsége támafzkodott. Meg is fzokott az esni : hogy , midőn egy-valaki magát igen na-, gyon meg-erolteti ; a' íefzességec nem győzvén