Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

.3

8Ï "ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK* kaczér indulatait; mint Zoltán-Fejedelmünknek igaz, és tifzta hajlandóságait. — Meg-vetem -, ne búsúliyatok, mennyegzos nyofzolátokat Sepeleiu — Meg-vefzem a'vásár fiát Budán is. Ezen ökrodéseit el-végez vén az ördöggel határos Csömör-ember; ki-törte magát aznn elokádta Sátorból; és kietlen nagy zörgéssel maga után csapta az ajtót. Méreggel telekié vén minden érzékenységei, csak alig várhatta, hogy azt ki-fújja; és Etelkát olly veíze delembe ejtse, mellynél nagyobbat ki-se-gondoihatna a gouofzságtiak fzerzoje. Etelka (csak maga maradván a' Sátorban) az Egekre vetette esozŐ fzemeit ; és ezeket jajgatta : Oh ragyogó fények! Ha valaha, molt vagyon reátok fzüksége ártatlanságomnak. Moít « hullottam olly veízedelembe, mellybŐi ha tí kinem-segítetek ; csoiitoftól - velőitől oda-le

rzek. Ittenem ! —- a'»ki teremtettél -, viselly gondot Teám. — Oh ! én fzerencsétlen alkotmány! Hogyhogy érdeinelhettenMneg a' Ringyó és Szajha neveket? — Ez-é bére tifzta életemnek? — így fizet a' világ jámborságomért? — Iftetiém! — be igazán mondgyák : hogy még a' fehér Liliomnak is fekete az árnyéka ; és a' Rózsánakis mindenkor tő-fzomfzédgya a' tövis* Be jól mondgyák azt-is: hogy, hol. a' méz leg-édes«ebb, ott a' fullánk-is leg-hatl^atóssabb. — De nem