Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

.3

8Ï "ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK* Szűzeket Kelepczédbe nem ejted — Nem fog tifzta Aranyunkotj förtelmetes Rozsdád —Ha íülem nem vólna; nem-is hallanám botránkoztató fecsegésidet — Teítem-leikcm meg-únta rusnya esevegésidet 7— Még egylzer a' Magyarok' Iftenére kérlek ^agygy-fel e' luftoá fzavakkal: ne taián-tán Szivemben el-el-fojtogacott mérgem ki-iissön, és gyalázatos kopafz fejedre köbölfzámra mérjem tüzes Magyar fzitkomat. Tanúld-meg eleve : hogy egy Magyar Szűz, noha gyenge ; de még se Szalma-ízál. Nem-is vagyok Apró-pozdorja Madár, hogy Lázzaidtói fedlyek. Csudálkozett az Iftenteleil Róka : hogy a' Magyar-orfzági Szüzek között illy állhatatos nagy Erkölcsre talált, mellyet Tót-házájának feemetein hcjjában keresgetett tellyea élete' napjaiban. Mind-az'-által : hóltta után-is fzégyenlette de a' Scithák, kiknél (úgy mond ja SZANA-fzó annyit téj'zen y mint nálunk Görögöknél a BOROS ( melly nyelv* vei azon Amazonok it éltének j mind a' Gyermeket t mind nevére építetett Várost SZANAPENEK mondották. Mojl pediglen SZINOPÉNEK hívjuk. És valóban: a' SZA. NA név is iflifcd eddig fen-riiatadhatott a' Magyaroknál. A' BOROS embert y midőn mindent öfzve-habar, avagy idestova tántorog , fzanafzét beizél leni , avagy járni mondgyuk, — Régi Magyar Kis-afzfzonyaink igea