Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
KÖNYVE. ÍIÍ. SZAKASZSZA. 295 Eret, igen me^unakozva, egy görbe tának kellemetlen árnyéka alatt meg/lelték. Betegségének okáról kérdeztetvén Világos, art fel ele : ho f y neki a' Yndálzat éppen nem tetcfzene. Úgy érlenacnek-vadícva mindének : hogy kézre nem kerülhetnének. Sem nyul,keni madár, még ízemére se akadhatna. Maga penig oiiy reménséggei jö-vaia a' Szigetbe. hogy a' Vadáfz-fflefteíektŐi eleve inegTzeiúiíttetteküek lenni vélte a' • vadakat. Moll ellenben -, olly vadságokat tapafztalná: hogy a' Kissizízonyok' nyilaiktól-is félnének. Szívet peil ig az gyöt rené fo-képpeu : hogy a J többiek meg-nyevhetcék azt, a'-miért ki-íáradttaftak. Magának j nagy fzégyennel, nyula nélkül kellene haza ballagni. Erre a' fzánakodó Szüzek ( éppen nem látván az árnyékos fzavaknak világait) azt mondák ; hogy csak ez-elott Etelének kezében kettőt láttanak. Megós-engedné azon tifztességes Leventu, hogy egygyet Világos' teáméra hoznának. Jól istnérnék Etelének hajlandóságait. Ötet ollyannak lenni vélnék : ki, Világos fzégyenének el titkolására, nem csak a' nyulat keiz vólna ide engedni ; hanem, ízeméilye fzerént-is a' Kis-afzfzonynak fzolgálni. Mind-a'-két nyulat édes örömeid oda-adta ,Etele, midőn a' Szüzek' kévánságác hallotta. De ezekkel sem hozhatták helyre a' meg-teomoro-