Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I. KÖNYVE, III, SZAKASZSZA, 267 ezen kegyelmének árját; kézzel-is hintené inkább, mint zsákkal a' msgot. Ne kévánná: hogy egy Tifztségrol a' másikra (mint valami fiver ; egygyik ágról a' másikra) ugrana. Jóljfelakaniá venni az előbbi rendű gyakorlásokat , 's így magát alkalmatossabbnak mutatni a' nagyobb Tifztségekre* Volnának még nálánál érdemessebbek , kiket ama' Vezérségre fel-einelhetue. Néki Hadnagysága is bajos lenne, mivel az Ezredességen által-kelletett ugrania. E' fziuét festeres ugyan reménkedésének; de ezc-is Gyulának, és Etelkának kedvekért cselekedte. Régen meg-érdemiette Gyula a* Vezérséget. He, mivei oliyan vólt, ki az igazságot nemes bátorsággal gyakorta ki-inondocta a' Fejedelem eiott, ennek életében ama' Tifztségre fel-nem-kapafzkodhatott. Ezen kívül : tudta Eteíe a' Kis-afzfzonyiiak-is gyanúit, ha Gyulánál fellyebb emeltetne. És, noha Ugyan ezen félelmét hafzontalaunak lenni állította ; de ezen hafzontalansággal sem akarta meg-zavarni jófzíVét, Midőn Árpádnak fzolgálattyában illy serényen forgolódik Etele; meg-ízóllította Világolt a' Fejedelein, és igen kérte: hogy, mivel Ő leg inkább ismémé Buda mellett a' Dunában-lévő fzigeteket ; és a benne termett erdőket: egygyikébe vinné Etelét; és néki valami mulatságot fzerezns. El-únná magát az Ifin ; ha körülS £ lótte-