Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

iq5 ETELKA' : TÖRTÉNETÉNEK csak meg-zavarhatta Etelkát; hanem fzinte kétségbe-is ejtette. Mert: jól ki-főzvén a' dolgot, el-ment alattomban Gyulához, Etelkának attyához; és tolle írásban MZONSÁGOT kért: Etelének maga viseléséről, mind a' Katonai Gyakorlásnak hozzárfoghatóságában, mind egyébb erkölcseinek ki-nyilatkoztatásában. Világosnak ezen Kérését, mire czéllozzon^ áltahnem-láthatta Gyula. A' Fegyver, és véres Csaták között el-töltvén tellyes élete' napjait; soha nem vólt ideje az afzfzonyi fortélyoknak ki-tanúlására. Sott: ha Világos' kévánságának engedelmeskedne ; el-hitette magával ; hogy azzal ugyan ( midőn a' Hadnagy jó vélekedésben vagyon Századossáró! ) Etelének hafználhatnais. Ugyan-azért: minden meg-fontolás, minden tanács nélkül { nagy-hamarjában, meg írta a' Bizonságot, melly nem egyébtől állott; hanem Etele' gyönyörű erkölcseinek, és alkalmatosságainak egéfzlen az Égig fel emelttébői. Minek-utánn ezen meg-írt Bizonságot kezeihez vette Világos; és egy-máftól nagy örömmel, és hal-adással el-váltanak: Gyula íziben édes Leányához fzaladott. És, azt gondolván: hogy ezzel az Hlyekre ügyelő Etelkájának kedvét találhatná: tRbefzéllette előtte, pedig elég hangossan : mit cselekedett Etelével; mit kévána Világos ; mi móddal, mi fzíve' örömével ízolgála Századossának. Végtére: mi nagyra mehetne