Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

\ \ I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 155 hogy a' ki-Vbé-járókat -éfzre se-vehetné. Ma* gáról pedig éppen el-feletkezue. Ezen úliapottyát ügyelgetvén Rima ; azt parancsolta a' Szoba-leánynak: mondaná*meg Etelének, és a' FŐ-papnak : hogy fzíves várattatásokról éppen ne kételkednének. Sőtt: annál nagyobb örömmel vevendenék látogatásokat , mennél hamarébb itt termenének. Meg-sajdította Etelka ( noha más gondolatokban foglalatoskodott ) a' befzélgetesnek mivólttát. Hírtelen ki-ugra hozzájok ; és, miről fzóllanának, meg-kérdezte. Hallván a' követséget ; vidám orczával, forró hevességgel meg-in* tette a' leányt: Mennyen — Röp'üllyün *— és Etul - - - - ofztán — azt az " - - izét - - rainek-is mondgyák a' másikát"? -— E' fzavakat darabolta inkább, sem-mint mondotta. Mert: midőn Etelének nevére érkezett; azt, sem igazán, sem egéfzlen ki-nem-mondhatta. À' FőPapét pedig epp.en el-felejtette. Csak integetett az-uáu: hogy mennyen, 's hogy hozzájok röpűllyen, A' Szoba-leánynak el-mentte után, oily nagy zajjal vóltanak a' többi leányzók; hogy fzíute mtnd-nyájan a' Dajkának fenyegetéseit megérdemlenék. Mert: minek utánna azon Jövevénynek ( kit ugyan eddig kevesen látcanak ; de híréről mind-nyájan ismértenek ) el-érkezesét meg-orrolták : némellyek , kik lufíúbban vóltanak L 2 fel