Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
I . KÖNYVE. I I . SZAKASZSZA. 127 EU van ugyan Benne titkolva a' Nemefség ; de valóban fzorgalmatlatlanúl. — Jók ám Nékem Szemeim. — Koröíztíü-kosiil látok nem csak a Roftán; hanom a' Szitámrs. — Láttad-é? minő ékefséggel lépdegelt Szent - egy - házunk' közepén ? Ez ! nem Szolgának Jele. — Azután: minő vidám arczúlattal jöve Szem - közömbe? E' sem Szolgának a'Jele! —- Végtére .-hozzám térdelése után, minő úri .módon adta kezeimbe a' Fákjat ? De e' sem Szol* gáiiak a' Jele ám! — Egy fzó val : mindenta'-mit az adakozó Tennéfzet valaha valakibe Önthetett ; Ö-benne tündökleni látok. Mind ezek penig nam Szolgar; hanem Úri Nemet ábrázoló Jelek. Ezeket el-befzéílvén Etelka, nem bírhatott Gerjedelmeivel. Egéfzlen ki-fakafztotta Titkait. E' fzavakkai árúlta-el magát : íme! gyároknál annyit ' téfzen; mint eras Orofzlány. ALAP annyit tefz a' Magyaroknál mint a' Deákoknál a' fundamentum, melly a' háznak falpa- Ugyan-azért ALAP-ARSZLÁNYT , talpas Orofzldnynak-h mondhatni , valamint az erős embereket tenyeres-talpasoknak mondgyuk. Ezen ALAP-ARSZLÁNT mások ALPARSZLÀNNAR , avagy-is ALB-ASZLÁNNAK mondgyák, es nem TOGROL" fiának, hanem Teílvérétol Unokájának áll itt y ák. De még ezekről az-útáns elő-jön ' a' befzéd.
