Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 125 Etelkának ezen fzavaira enyelgett a' FŐ* pap. Meg-viltóztatta Orczáját, Keményen megtekintvén a' Szüzet, így fzóilott; Csak eme' kurta haragodra sem vólt érdemes ama* fzép Lélek: oh! minek-is niondgyalak ? Kegyetlen J — Akkor a' Tigrisekkel, a'-vagy Arfzláuyokkal (29) egy ágyban heverhettél; midőn, ama' leg-fzelídebb Lélek ellen, olly tüzeffen fel-hójagzottál. ' Miben vétett Ö Néked? hogy, az Ő leg-fzelídebb fzívéjért, vad Szívet nyújtottál? Ugyan-csak pórúl jártál: édes Etelkám ! Ezeket hallván a' Szűz, meg-fzomorodott* írtózott-is pedig Kádárnak kemény tekintetétől, Úogy meg-engefztellye ; illy töredelmeffen kezdette fzavait ; Édes Atyám ! édes Kádárom ! Nem haragudtam-meg reá, Nem ! — Iftenem ! miéit I 3 eshe* ( 26 ) Mivel ezen régi Magyar fzó ARSZLÀN az első négy betoknçk alkalmatlan Öfzve jövetelek miatt, nehezen mondatb,atik-ki, azok, kik a' Magyarnyelvet fzépiteni, és meg-könnyebbíteni kévánták, idővel így ejtették-ki : ARASZLÀN; az utóbbiak ofztán OROSZLÁN nak, OROSZLEÁN-nak , OROSZLEÁNYNAKis mondották. Mind az-által a' moftani Törökök csak ugyan fen-tartyá.k ama' régi ARSZLÁN fzót, és általa azon állatot értik, mellyet mi OROSZLÁNYNAK mondunk. ' Ezt a' S,zabacs»