Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
126 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. befzédgyét, megtakarván - tudni, ha vallyon Etelka önként vifzfza-fcéreudene-é elohbeni befzédgyeinek folytatására? Annak-okáére az Öreg ( a' ki az illvetén környűl-állásokban nem keveset forgolódott, 's-jól is tudta az illyekben kellendő csavargó, és faggató befzédnek mefterségét ) ígv ízólla hozzája: Nagy fzív huzgó-ággal valáuak bizonnyára mind-nyájan, édes Leányom; még az utolsók-is. És hogy ezek' foháfzkodásaikra meg-is - nyilának az égi kapuk, el-hitettem magammal. Oh be bátorságossan mehetü ^k ez-után ellenségeinkre ! És íme a' Migy trok' Iíbne' kegyelméből iiieg-vevoiött Befzperém, és Tihony egéfzlen. Meg-verettetiek a' hajnal - fzín hajú Száfzok-is. A' Nemiczekkel penig határosok lettünk. Ekkor Etelka, noha még Veízprém', és Tihony' meg-vételérol , a' Száfzok' meg-veréséroi vagy semmit, vagy igen keveset hallott; nem akart még is ' ezekben foglalatoskodni ; hanem, az eíoobeniekre vi íz iza térvén, ezeket mondotta : De, édes Kádárom! mit gondolfz? Azok, kik a 1 fákját hordozták, mi-féléink vókanak-é mind-nyájan ? avagy találkozcanak közttök jőve vények-i s ? Mert ( nem hogy dicsérjem magamat ) , külöaíbséget tud )k ain tenni a' Hazaiíak, és jövevények között, csak a' pufzta láöiáshói-is. És, hogy e' tudományomat próbakőre