Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

I

II

. SZAKASZ. III. RÉSZ. 71 îlek ; Fragellát és Gezonakumot ( két kis patakiatokat) Tiberisnek és Eufrátesnek lönni állították. —* Be nagy külömség ! A' meg-vétetett Kariolum-viioska, oly nagy d'dcsoségére vált Kajus-Mar dúsnak : hogy ( mint-ha, vagy Numanciát, vagy Afrikát hódította-vólna-meg ) a' KarioU'inus nevet több elobbeni neveihez toldotta. Sokáig fön-maradtak Anciustól el-rablott prédák , melyeket Ménius a* piacon-építetött állásokra föl-rakott, minek-utánna az ellenségnek sereg-hajóját ( Classis ) el-foglalta ; ha csak sereg-hajónak lehet mondani azt a' csekéj számot, melyben két órosoknál ( rostratae ) többen nem vóltak. Az Ékvusok és Volskusbk ( kik a' Latinusoknak segítségökre jöttek ) leg-fenébb ellenségek lőttek : mert ( hogy úgy mondgyam ) szinte minden-nap vereködtek. De le-gyalázta Őket Lúcius-Kvináus-CMciünatus , az a' Szántó-vető Nagy Vezcr, ki MarkusMinùdusnak ( akkori Tanácsnoknak ) bé-kerittetött-és-szinte-el-fogattatott táborát különös lirfiséggel meg-szabadította* ( lásd a' tizen-harmadik Tanácsnoki esztendőt az ötödik szerzeletben ). Közép iideje vólt akkor a' leg-jobb szántásnak, midőn Kvlnckisi ( ama' leg-régibb nemességû embert) az eke' szarvára támaszkodva., és magát kí-piheiive látta a' Város' Küldöttye. Tünént ( úgy-mint Polgár-mester ) a' hadba ment.