Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

L SZAKASZ. VII. RÉSZ. ' 43 Ez-után a' böcsűletét-szerető Lukrécia, édes Atyja , és Ura eleibe menvén, így kesergett : Mi lehet jnég valamié egy Tisztességes aszszonynak ; ha szemérme meg-van undokítva ? Édes Kollatínusom : más Férjnek jelei tapasztaltatnak ágyadban. Mind-az'-által : csak testűm vagyon meg-fertoztetve ; szívem ártatlanságában maradott. Ezt meg-fogja bizonyítani halálom. De adgyátok ide kezetöket, és fogadgyátokföl : hogy a' Latrot büntetlenül nein fogjátok hagyni. Sekstus vólt, a' kirájnak fia, ki vendég szeméjjét ellenségre fordítván , az el-múltt éjtszaka ( erő-szakkal föl-fegyverközve lévén ) mind az én tiszta, mind ( ha meg-gmberlitek magatokat ) az ő förtelmes örömét magával elvitte. Lássátok: mit érdömlött-Ő-meg. En noha magamat vétkemből föl-óldom ; de megnem-mentem a' büntetéstől, nem-is lesz : a'-ki Lukréciának példájával szemtelenül élhessön. Ezeket el-mondván , ki-vötte ruhája alól az oda rejtótt Gyilkot, és azt szívébe verte. Lerogyott tüstént a' Főidre, és tiszta lelkét kiadta. Brítfus, a' ki akkor jelen vólt, ki-húzta Lukréciának mejjébol a' gyilkot, ezeket mondván : Erre a' tiszta vérre esküszöm, és Tikteket, Istenek, bizonságúl hívlak : hogy Lúcius kirájt, gonosz Feleségével és

; fiaival egygyütt, vassal, tűzzel, és akár mi más töllem-ki-telhetó erővel el-fogom pusztítani ; és, hogy valaha D 3 Rá-