Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

I. SZAKASZ. VI

I. RÉSZ. 41 Ez a' Gyilkosság Törvény eleibe vitettött ; de ' Vitézsége nem csak el-törlötte azt az éktelen cselekodetöt ; hanem érette meg-is-dícsértetött. Nem sokáig tartott az Albánusokkal kötött Békesség. Szégyonlotték a' meg-gyozettetötc Albánusok : hogy a' Szerencse hat emberre bízhatta a' nagy Birodalmat. Magok mind-azonáltal hadat kezdeni nem mertek ; hanem föl-lázasztották a' Fidenátokat, és a' Féjusokat : megigéivén nékik alattomban : hogy , ha a' Rómaiak ellen amazon a' részen föl-támadnának ; akkor osztán magok-is eminnen föl-kelnének ellenök. A' Fidenátok' mozdúlássokatészre-vévén Tullus ; meg-parancsolta Menus-FufIdusnak , az Albánusok' Vezérjöknek : hogy ( kötelessége, és a' frigy-kötésnek cikkelje szerént) segítségül jöjjön. El-jött igen-is Menus ; de csak színlésképpen. Ótet még-is a' Romaiak Védelmezőjüknek lonni gondolták. Ó pedig csak az üdőtúl várt, mellyik részre állyon. A' Fidenátokn&k sok katonáit, és serencséjét látván Médus ; egyszeriben a' Fidenátok felé rugaszkodott, és hozzájok állót. Ezt a'Segédektől meg-értvén Tullus; eszével élt, és azt mondotta Katonái előtt : hogy az Albánusok az Ő parancsolatjából léptettenek légyen előre : hogy a' Fidenátokat hírtelen mog-támadgyák. Ezzel a' Rómaiakban remént ; az ellenségben félelmet Q tá-